A Lakitelek Népfőiskola tevékenységét nagyon fontosnak tartom, mert különböző programjaival a mai fiatal generációból igyekszik létrehozni egy népben, nemzetben gondolkodó és érző értelmiségi réteget, amely egységben látja a Kárpát-medence magyarságát – mondta lapunknak Lóránt Károly közgazdász, a Nemzeti Fórum tanácsadója. Hozzátette: erre igen nagy szükség van, hogy az euroatlanti térségben terjedő vallás-, kultúra- és nemzetromboló tendenciáknak ellen tudjunk állni.
– Ha felidézi a rendszerváltoztatás előtti időszakot, hogy emlékszik, milyen állapotok uralkodtak akkor az országban? Milyen helyzetben volt a gazdaság, és mennyit tudott az ország a valós helyzetről?
– Gazdaságpolitikai szempontból a Kádár-korszakot két részre lehet bontani. Az ezerkilencszázötvenhét és ezerkilencszázhetvennyolc közötti húsz évben a magyar gazdaságtörténet legdinamikusabb növekedését értük el, évi átlagban 5,7 százalékos növekedéssel. Ezzel szemben az eladósodás után, a nyolcvanas években az adósságterhek miatt az ország gazdasága lényegében stagnált, miközben az adósság halmozódott, emiatt a társadalmi feszültségek kiéleződtek.
Az eladósodás adatainak „szigorúan titkos, különösen fontos” minősítése volt, csak azok nézhették meg, akiknek a neve rajta volt a jelentéseken. Az eladósodásról a lakosság csak akkor szerzett tudomást, amikor a nagymértékű megszorítások már bekövetkeztek. Itt megjegyezném, hogy az ország fizetési mérlege az utóbbi években drámaian romlott, és ha nem teszünk határozott lépéseket, megint eladósodunk.
– Milyen bel- és külpolitikai, illetve gazdasági nehézségekkel kellett megküzdenie a rendszerváltoztatás utáni első kormánynak?
– Forradalmi változások zajlottak le, Magyarország egyik befolyási övezetből átkerült egy másikba (NATO-tagság), és egy centralizált, viszonylag elmaradott gazdaságot kellett piacgazdasággá átalakítani. A döntések középpontjába nem a józan mérlegelés, hanem az érzelmek és ideológiák kerültek, ennek megfelelően három év alatt sikerült
százéves hagyományokra visszatekintő iparágakat és a munkahelyek egyharmadát felszámolni. A régi rendszerben talán egyedüliként jól működő mezőgazdasági termelőszövetkezeteket felbomlasztották, amelyeknek a helyét később egy olyan nagybirtokrendszer vette át, amellyel annak idején Nagyatádi Szabó István is hiába próbált megbirkózni.
– Milyen alapvető közgazdasági különbségeket lehet detektálni az Antall-kormány, illetve a későbbi baloldali-liberális Horn-, Gyurcsány- és Bajnai-kormányok intézkedései mögött?
– Az Antall-kormány gazdaság- és egyéb politikája lényegesen eltért az eredeti MDF-programtól. A gazdaságpolitikában lénye-gében a neoliberalizmusnak egy enyhébb változatát követte, a későbbi, még radikálisabban neoliberális szocialista-szabaddemokrata kormányokkal szemben. A lengyel gazdaság nemcsak azért kevésbé sebezhető, mert négyszer akkora, mint a magyar, hanem azért is, mert privatizáció címén nem verték szét a meglévő belső gazdasági kapcsolatokat.
– Mi jelentette a karrierje során a legnehezebb feladatot?
– Mint mérnök, sikerekben volt részem, mint közgazdász, kudarcokat szenvedtem el. A legnagyobb balsikernek azt tartom, hogy ezerkilencszázhetvennégy-hetvenötben nem tudtam rávenni a főnökeimet: álljanak ellen a hitelfelvételt szorgalmazóknak. Legrosszabbul akkor éreztem magam, amikor már a mérnöki pályát elhagyva az Országos Piackutató Intézetből ezerkilencszázhetvenegy karácsony napján elbocsátottak, és munkanélküli lettem. Otthon nem mertem megmondani – volt egy féléves gyermekünk –, mindennap elmentem otthonról, mintha munkába indulnék, míg végül két hónap múltán kaptam állást a tervhivatalban. Legjobban a komádi tévéadótorony átadásakor éreztem magam, mert a rajta lévő antennákat én terveztem és valósítottam meg.
– Mi hívta életre az Európai Unió Civil Együttműködési Tanácsot (EuCET)? Mi motiválta, hogy csatlakozzon a szervezethez?
– Az EuCET-et Csizmadia László hozta létre évtizedes kitartó munkával, lengyel partnerével, a Gazeta Polska főszerkesztőjével. A szervezet célja, hogy kapcsolatokat találjon Európában más konzervatív-keresztény értékrendet valló mozgalmakkal, hogy közösen léphessünk fel az európai tradicionális értékek védelmében. Az EuCET-hez való csatlakozásban az motivált, hogy én is kerestem a kapcsolatokat az Európai Unió centralizálását ellenző mozgalmakkal.
– Milyen viszony fűzi Lezsák Sándorhoz?
– Bíró Zoltán közvetítésével ismerkedtünk meg, és Lezsák úr a kétezres évek második felében megkért, hogy az MDF-ből kizártak által alakított parlamenti csoport, a Nemzeti Fórum számára szervezzek egy gazdaságpolitikai munkabizottságot. Jelenleg is a Nemzeti Fórum tanácsadója vagyok, és részt veszek a rendezvényein, illetve főleg a Magyar Hírlap-
ban megjelent írásaimmal igyekszem tájékoztatatást adni fontosabb gazdaságpolitikai kérdésekről és európai uniós ügyekről.
– Mióta ápol kapcsolatot a Lakitelek Népfőiskolával?
– Már a kezdetektől részt veszek a Népfőiskola egyes rendezvényein. A Népfőiskola tevékenységét nagyon fontosnak tartom, mert különböző programjaival a mai fiatal generációból igyekszik létrehozni egy népben, nemzetben gondolkodó és érző értelmiségi réteget, amely egységben látja a Kárpát-medence magyarságát. Erre igen nagy szükség van, hogy az euroatlanti térségben terjedő vallás-, kultúra- és nemzetromboló tendenciáknak ellen tudjunk állni.
Lóránt Károly (1942), villamosmérnök, mérnök-közgazdász. Főbb munkahelyei: Országos Tervhivatal, illetve az annak egy részéből kialakított kutatóintézet volt (1972–2002), EP (2003–2009), Nemzetgazdasági Minisztérium (2010–2012), Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet (2013–2017), EuCET (2020– nemzetközi kapcsolatok szervezője). Kitüntetései: Munka érdemrend ezüst fokozat (1985), Magyar Érdemrend lovagkeresztje (2015)
