Teleki Pál élharcosa volt a magyar függetlenségi gondolatnak, amely végig jelen volt a világháború alatt, meghatározó volt 1945 után és a rendszerváltás idején is, tehát van mondanivalója a mai kor emberének – mondta el lapunknak Nyári Gábor történész, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum ügyvezető igazgatója.
– Tudomásom szerint a RETÖRKI Archívum alapjait Lezsák Sándor bőséges magángyűjteménye alapozta meg, és ő kezdeményezte az Intézet létrehozását is Bíró Zoltánnal együtt. Bíró Zoltán nyugdíjazásáig vezette a RETÖRKI-t, ezt követően kapta meg ön a megbízatást. Milyen örökséget vett át?
– A RETÖRKI kétezer-tizenhármas alapításától kezdődően egy igen nehéz, de legalább ennyire fontos feladatot lát el: közelmúltunk egyik legvitatottabb eseménysorozatát, a rendszerváltást igyekszik vizsgálni a tudomány eszközeivel. Talán el sem indulhatott volna ez a munka – vagy legalábbis biztosan nem ilyen intenzitással és színvonalon –, ha nem olyan személyek irányítják az Intézetet és támogatják tevékenységét, akik maguk is aktív szereplői voltak a rendszerváltásnak.
Ez szerencsére egyáltalán nem elfogultságot jelentett, hanem komoly lehetőséget, hiszen nekik köszönhető, hogy egyáltalán rendelkezésre állt számos eddig ismeretlen forrás, illetve meg lehetett határozni a legfontosabb kutatási irányokat. Ezt talán úgy fogalmazhatnám meg a legjobban, hogy Bíró Zoltán vezetése alatt az Intézet szilárd alapokat fektetett le. Jelenlegi feladatunk, hogy folytassuk az építkezést. Megtisztelő, hogy ennek a munkának a részese lehetek. Talán annyival más a helyzet, mint az alapításkor volt, hogy egyre többen nem elsősorban politikai, hanem történelmi kérdésként tekintenek a rendszerváltásra.
– A rendszerváltó évek, évtizedek közismert személyiségei mellett ezrek és tízezrek vállaltak kockázatot nemcsak Budapesten, de a vidéki Magyarországon is. Az Intézet kutatómunkája hol tart ezen a területen? Mennyire dolgozták fel ezen esztendők vidéki szereplőit?
– Általános probléma a huszadik századi történelmünk vizsgálatánál, hogy sokszor túlzottan is Budapestre koncentrálunk. Pedig a meghatározó események nagyon sok esetben vidéken, jórészt a vidéki lakosság részvételével zajlottak. Elég csak arra gondolni, hogy mennyire jelentős szerepe volt például ezerkilencszáznegyvenháromban a balatonszárszói vagy ezerkilencszáznyolcvanhétben a lakiteleki eseményeknek. Ezért igyekszünk kiemelten kezelni a vidéktörténeti kutatásokat. Ennek egyik eleme, hogy megvizsgáljuk a vidék társadalmi, szociális, gazdasági, infrastrukturális, politikai helyzetét.
A közeljövőben a Nemzeti Emlékezet Bizottságával közösen fogunk rendezni egy konferenciát erről, illetve a tavasz folyamán tanulmánykötetet is kiadunk. Fontos, hogy megismerjük a helyi vezetőket, akik sok esetben országos jelentőségűek voltak, célunk, hogy megtaláljuk a még élő szereplőket, és életútinterjúk keretében rögzítsük visszaemlékezésüket. A RETÖRKI Oral History gyűjteménye már most is több mind kétszáz interjút számlál, jelenleg pedig a Népfőiskola Alapítvánnyal és a Nemzeti Művelődési Intézettel közösen szervezünk kutatási programot. A járvány sajnos nem tesz jót ennek sem, de nem állhatunk le. Különösen jó, hogy lehetőség van az egykori szereplőkkel személyesen találkozni, és a történelem mellett a szociológia, politológia, néprajz módszereit is alkalmazni.
– Kutatásainak egyik fontos területe gróf Teleki Pál munkássága. Teleki életútja hatással volt a rendszerváltó évekre is. Szobrának felállítása Balatonbogláron politikai demonstráció is volt Teleki politikai munkássága mellett. Mikor lesz szobra Telekinek Budapesten?
– A rövid válasz: remélem, hogy minél hamarabb – az Eötvös Collegiumban találhatón kívül is. A hosszabb választ pedig talán azzal lehetne kezdeni, hogy amikor a feltételek adottak lesznek erre. Először meg kell határoznunk, hogy miért fontosak számunkra a szobrok. Emléket akarunk állítani elődeinknek vagy egy korszaknak? Példát akarunk mutatni a jelen és a jövő nemzedékeinek? Az összetett emlékezetpolitika, történelemszemlélet és identitás kialakításához szükségesek a szobrok? Szerintem bizonyos szintig mindegyik tényezőnek szerepet kell játszania ebben a kérdésben, miközben tisztázni kell azt is, hogy senki sem makulátlan, a szobor sem a tökéletességet testesíti meg. A szobor állítása nem az első lépés: először is fontos lenne a társadalommal megismertetni az adott személy életútját, munkásságát, elfogadtatni és hitelessé tenni.
– Mi ennek az útja?
– Az oktatás és párbeszéd. Teleki esetében először is legyünk tisztában azzal, hogy milyen ember volt, mit képviselt, mit köszönhetünk neki, mi volt az a hatalmas tanári, földrajztudósi és politikusi munka, amelyet elvégzett, illetve melyek voltak azok az elvek és értékek, amelyek meghatározták életét, és amelyeknek köszönhetően a néhai miniszterelnök életében a magyar függetlenség élharcosa volt, halála után pedig ugyanennek egyfajta szimbólumává vált. A függetlenségi gondolat végig jelen volt a világháború alatt, meghatározó volt negyvenöt után, de megjelent bizonyos szintig ötvenhatban és újult erővel a rendszerváltás idején. Telekinek pedig van mondanivalója a mai kor emberének is, sok gondolata ma is aktuális.
– Mi az Intézet legfrissebb kötete, és mi van előkészületben?
– Tavaly év végén három kötetünk jött ki. A Változó idő, változó emlékezet című kiadvány a kétezerhúszas Rendszerváltás mérföldkövei kötet folytatása, ismeretterjesztő módon, források segítségével mutatja be ötvenhat változó értelmezését. A Sorsok és horizontok című kötetünk tizenhat tanulmányt tartalmaz – több teljesen új kutatási eredményekről számol be –, ezzel a könyvvel szintén ötvenhatnak kívántunk emléket állítani a hatvanötödik évfordulón. Riba András László Hatalomtechnika a pártállam végóráiban című munkája, első önálló kötete pedig a lassan széteső rendszer utolsó időszakának hatalomgyakorlási mechanizmusát boncolgatja. Hasonló megközelítésű munkát még nem olvashattunk ebben a témában. Az idei év első felében a már említett vidéktörténeti tanulmánykötet, egy társadalomtörténeti kismonográfia, illetve a rendszerváltás korszakának legfontosabb dokumentumait bemutató forráskiadvány-sorozatunk első kötetei várhatók.
– Milyen intézményes tervei vannak idén?
– Folytatjuk a megkezdett munkáinkat, bővítjük online kronológiánkat, megjelentetjük Rendszerváltó Szemle című folyóiratunkat, tudományos konferenciát szervezünk az Országházban, és beszámolunk kutatási eredményeinkről. Továbbá szeretnénk beindítani podcastsorozatunkat, szakmai műhelyeket, és akad néhány innovatív projektötletünk kezdeti fázisban.
Nyári Gábor (1986): történész, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum főigazgatója (2020), majd ügyvezető igazgatója (2021). Ajkán született, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tanult, doktori disszertációját a német és osztrák területeken élő magyar emigráció 1945 és 1956 közötti történetéből írta, és 2017-ben summa cum laude minősítéssel védte meg.
