Gárdonyi Géza: Egri csillagok, részlet

– És most magam esküszöm – szólt Dobó, két ujját a feszületre
emelve. – Esküszöm, hogy a vár és az ország védelmére
fordítom minden erőmet, minden gondolatomat,
minden csepp véremet. Esküszöm, hogy ott leszek minden
veszedelemben veletek! Esküszöm, hogy a várat pogány
kezére jutni nem engedem! Sem a várat, sem magamat élve
meg nem adom! Föld úgy fogadja be testemet, ég a lelkemet!
Az örök Isten taszítson el, ha eskümet meg nem tartanám!
Nem kételkedett azon senki. Lángolt mindenkinek az arca,
mert tűz égett mindenkinek a szívében. A Dobó esküjére
minden kard kivillant. Egy lélekkel kiáltották:
– Esküszünk! Esküszünk!