Folyamatosan fejlődik és egyre népszerűbb a Hungarikum Liget, a magyar kultúra értékeit bemutató létesítmény hamarosan egy országos hálózat központjává válhat – árulta el a lapunknak adott interjúban Bíró Zoltán. A lakiteleki Népfőiskola Alapítvány kurátora beszélt arról is, miként szerveződött az 1987-es lakiteleki találkozó, és miben állt a történelmi jelentősége.
– Mikor járt először Lakiteleken?
– Először a Fiatal Írók Találkozóján, ezerkilencszázhetvenkilencben, ezután pedig ezerkilencszáznyolcvanhét szeptemberében, az első lakiteleki találkozón. Ezt már jó ideje szerveztük, de az igazi lökést valójában az adta, hogy a másik fél, a későbbi Szabad Demokraták Szövetsége lényegében átvert minket, azzal, hogy olyasmit tettek, ami idegen volt a korábbi megbeszéléseinktől. Nevezetesen kiadtak egy röplapot, ami úgy kezdődött, hogy „Kádárnak mennie kell…”. Anélkül jelentették meg, hogy egyeztettek volna velünk, ezért döntöttünk úgy, hogy megcsináljuk a magunk találkozóját, függetlenül tőlük. Ekkor fektettük le az alapjait a későbbi Magyar Demokrata Fórumnak.
– Hogyan zajlott a találkozó?
– Több mint százötvenen gyűltünk össze. A felszólalók a legkülönbözőbb szövegekkel álltak elő, elhangzottak jelentős és kevésbé jelentős hozzászólások is, de ami igazán lényeges, hogy elkészültünk egy javaslattal, amelyben a MDF képet alkotott a társadalomról, valamint vázolta azt is, hogy mit kellene tennünk. Ez volt a lakiteleki nyilatkozat, amit végül Fekete Gyula elnökletével terjesztettünk elő, a társaság pedig el is fogadta.
– Miről volt szó ebben a nyilatkozatban?
– Elsősorban arra hívtuk fel a figyelmet, hogy a társadalom szétesett, és olyan helyzetbe került, ahol már nem is lehet megszervezni, illetve nincs megfelelő fórum, ahol megszólalhatnak az emberek. Szorgalmaztuk egy olyan egyesület létrehozását, amely időről időre összehív nagyobb tömeget, hogy velük közösen megvitassa a társadalom különböző ügyeit. Más szóval jövőképet vázoltunk fel, hogy megágyazzunk egy demokratikus működésnek. Úgy hiszem, ez sikerült, hiszen ezt követően számos rendezvényt tartottunk, amelyek a határon túli magyarság helyzetéről és ezzel kapcsolatos feladatainkról, a szabad sajtóról, valamint a politikai és a jogrendszer állapotáról szóltak. A következő év szeptemberében a második lakiteleki találkozóra már alapítólevéllel készültünk, amely megpróbálta vázolni egy lehetséges nemzeti pártnak a képét.
– Miért éppen Lakiteleket választották?
– Eleinte zavarban voltunk, hiszen nem tudtuk, hol lehetne mindezt megszervezni. Tudtuk jól, hogy csak magánterület jöhet szóba, hiszen olyan épületeket, birtokokat, amelyeket az állam tartott kézben, természetesen nem kaphattunk meg. Ekkor jutott eszünkbe Lezsák Sándor faluszéli, majdnem hogy tanyasi háza. Ismertük a nevét, hiszen a fiatal írók számára ezerkilencszázhetvenkilencben szervezett itt egy találkozót – ami meglehetősen bonyolult ügy volt, hiszen a pártközpont sokáig akadályozta ebben –, és világos volt számukra, hogy közénk tartozik. Lezsák Sándor pedig szívesen vállalta
a felkérést.
– Mennyire voltak optimisták?
– Őszintén szólva nyolcvanhétben még nem látszott, milyen változásokra lehet számítani, illetve hogy lesznek-e egyáltalán. Ennek ellenére magabiztosak voltunk, és eleve a rendszer megváltoztatásában gondolkodtunk, még ha nem is mondtuk ki. Vigyáztunk arra, hogy kis lépésekben haladjunk előre, és majd csak akkor lépjünk nagyobbat, ha a nemzetközi és a hazai helyzet ezt lehetővé teszi. Kicsit bizonytalan, de bizakodó és előre néző társaság jött össze.
– Miben áll a lakiteleki találkozó történelmi jelentősége?
– Ez volt az első olyan rendezvény, amelyet nem konspiráltak. Nem titkos üzenetekkel szerveztük meg, hanem nyíltan felvállaltuk: egyszerűen, telefonon hívtuk meg egymást. Eleinte hatvan főben gondolkodtunk, később ez növekedett, és egyre többen jöttek, olyanok is, akiket nem hívtunk. Elég vegyes volt a társaság, és tudtuk, hogy ennyi ember között biztosan lesznek, akik majd jelentenek az eseményekről, mint az utólag ki is derült. Ezzel együtt az, hogy Pozsgay Imre elfogadta a felkérésünket, és előadást tartott, bizonyos védettséget jelentett számukra. A rendőrség nem tudta szétszéleszteni a társaságot.
– Hogyan lett ebből a szellemi közösségből Lakitelek Népfőiskola, később pedig Hungarikum Liget?
– Értelemszerűen egy hosszú folyamatról beszélünk. Az elmúlt évtizedekben szakadatlanul fejlődött a népfőiskola, de új arculatot nem kapott. Az elmúlt három-négy év munkája során azonban olyan fejlesztések indultak meg, amelyek jelentősen átformálták a területet. Ezért döntöttünk egy új elnevezés mellett, hogy kifejezzük, milyen irányba történt elmozdulás a korábbihoz képest: egy egészen új, szinte kisváros jött létre, új épületekkel.
– Tudna példákat említeni?
– Elkészült többek között egy lovarda, egy lakodalmasház és egy csillagvizsgáló. Említhetem akár a Biblia házát, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum levéltárát, illetve a Nemzeti Művelődési Intézetet. Kialakult továbbá szállodák egy sora: van egy egészen egyszerű, hagyományos szálláshely, felépült egy közepes, háromcsillagos, és most épül a négycsillagos, úgy tudom, a jövő évben szintén elkészül. Mindemellett természetesen programokat is szervezünk, egyebek mellett előadásokat, vetélkedőket, táborokat. Intézményeink, szolgáltatásaink híven tükrözik a konzervatív gondolatkör értékeit. A célunk, hogy akik ellátogatnak hozzánk, találkozhassanak a magyar kultúra sokszínűségével.
– A Hungarikum Liget kurátoraként hogy látja, mennyire sikerült megfelelni ennek?
– A benyomásom az, hogy sikerült. A Hungarikum Liget népszerű, rendkívül sokan látogatnak el ide, és azt kell mondjam, a legkülönbözőbb ízlésű és igényű emberek is felkeresnek minket. Mindenki megtalálja a számára megfelelő programokat. Emellett nagy öröm, hogy a határon túlról is folyamatosan érkeznek vendégek. Maga Lezsák Sándor és mások is járják a Kárpát-medencét, mindenütt, ahol magyarok élnek, helyi értékek után kutatva, amelyeket aztán könyvek formájában adnak ki. Nagyon intenzív kapcsolatot ápolunk a külhoni magyarsággal, erre kiemelt figyelmet fordítottunk mindig is.
– Mik a tervek a jövőre nézve?
– A fejlesztések nem állnak meg, a lakiteleki lesz az országos népfőiskolai hálózat központja. Több helyszínen – így a Dunántúlon, Tiszántúlon és Erdélyben is – építkezni fogunk terveink szerint. Hamarosan felépül egy hálózat, amely képes lesz mindezt országos szintre kiterjeszteni.
Bíró Zoltán (1941): irodalomtörténész, politikus, az MDF alapító tagja és első ügyvezető elnöke, 2013 és 2019 között a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum főigazgatója, jelenleg a lakiteleki Népfőiskola Alapítvány kurátora
