Az altemplom boltíveinek mélyén,
hol négyrét görnyednek az oszlopok,
a kelő nap bezúz fényöklével
egy ólmos álomüvegablakot.
Színes cserepei szerteszállnak,
mint tarka lángok, torzó csillagok,
s beleremegnek a holdrozettás
éjszakán túlra vándorló vakok.
Nyisd ki kapud, a magadba-zártat…
Hagyd imádkozni a zarándokot.
A kerengõben eltûnõdve szállnak
a fénylõ gregorián dallamok.
