Hosszú és selymes hajatok alól
daloltatok, tündérkék, zengve szépen,
hosszú és selymes hajatok alól,
álmok bűbájos, titkos erdejében.
Bűbájos erdőn, titkos réteken
jólelkű villik jöttek, míg aludtam,
aranyjogart nyújtottak nekem,
nehéz aranyjogart, amíg aludtam.
Most már tudom, hogy álom és csoda
a szép aranyjogar s a dal az erdőn,
és mégis-mégis úgy vágyom oda,
aludni akarok a titkos erdőn.
Mit bánom, hogy csak álom és csoda!
(Kosztolányi Dezső fordítása)
