Ma tág a tér s ragyogva kékül.
Sarkantyu, kantár, zabla nélkül
szállunk a bor sötét lován
egy tűnő tündérég után!
Mint két vad angyal, kiket ádáz
foggal a forró utiláz ráz,
szeljük a reggel szűz szelét
te messze délibáb, feléd!
Lágyan a síma, sűrü forgók
hintáznak lelkes szárnyukon.
Ikermámorban, ittas bolygók,
mellettem úszva bús hugom,
futunk a messze fény elébe
álmaink édes édenébe!
(Fordította Babits Mihály)
