Mt 21,1–11

Amikor Jeruzsálemhez közeledve az Olajfák-hegyére, Betfagéba értek,
Jézus elküldte két tanítványát ezekkel a szavakkal: „Menjetek előre
a szemközti faluba. Ott mindjárt találni fogtok egy szamarat megkötve,
és vele a csikóját. Oldjátok el és vezessétek hozzám! Ha valaki szólna
valamit, mondjátok, hogy az Úrnak van rá szüksége, és mindjárt
elengedi őket.” Ez azért történt, hogy beteljesedjék, amit a próféta
jövendölt: Mondjátok meg Sion lányának: Íme, a királyod érkezik
hozzád, Szelíden, szamárháton ülve, Egy teherhordó állat csikóján.
A tanítványok elmentek s úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik.
Elhozták a szamarat és a csikóját, letakarták ruháikkal, ő pedig felült
rá. A tömegből nagyon sokan az útra terítették ruháikat, mások ágakat
tördeltek a fákról és az útra szórták. Az előtte járó és az utána vonuló
tömeg így kiáltozott: Hozsanna Dávid fiának! Áldott, aki az Úr nevében
jön! Hozsanna a magasságban! Amikor beért Jeruzsálembe, meg-
mozdult az egész város, és kérdezgették: „Ki ez?” A tömeg pedig ezt
felelte: „Ő a Próféta, Jézus, a galileai Názáretből.”