Egyszer midőn török császárral szömbe szállott volna
táborban, török ruhában öltezék másodmagával,
és megelgyedék azokkal, kik élést visznek vala
a török táborba. És midőn bement volna a török táborba,
napestig ott árpát árol vala, nemigen
messze a császár sátorához. És mikoron a császárnak
felviszik vala az ebédet, mind megszámlálá a tál
étkeket. És mikoron visszajött volna az ő táborába,
másodnapon levelet íra a török császárnak, mondván:
„Agebül őrzesz táborodban, mert tegnap mind
ott ültem sátorod előtt, és árpát ároltam, és mind
megkémlettem táborodat. Hogy kedig ne kételködjél
ebben, ennyi számú tál étkeket vittenek tenéked
fel ebédre.” Hogy ezt török császár levélből
megértötte volna, igen megijede, és másodnapon
virradóra kioroszkodék táborából, és elméne
Mátyás király előtt.
Szöveggondozás: Nemeskürty István
