Eső után a hegy oly őszi,
üres, kietlen, hallgatag.
A hold a fenyves-barlangot tetőzi,
kristály-követ görgetget a patak.
A bambusz ifjú lányokról susog,
bárkák előtt imbolygó lótuszok.
De mégse kérdezem, hogy visszajő-e
a szép tavasz s órája perceg-e, –
hisz itt vagy én velem e bús időbe,
barátom, ó Barátok Hercege.
Fordította: Kosztolányi Dezső
