Tizenkét évvel az évtized gazdasági bűnügyének tartott brókerbotrány kirobbanása után, tegnap megkezdődtek a K&H-per megismételt elsőfokú eljárásában a perbeszédek a Fővárosi Törvényszéken. Az ügyész több vádlott esetében is módosított a vádindítványon.
„Kulcsár Attila bizalmi viszonyt alakított ki a K&H Bank felső vezetésével, a regnáló vezérigazgató pedig védőernyőt biztosított számára” – így fogalmazott a K&H-büntetőper ügyésze, aki sajnálatos közjáték után kezdhette el perbeszédét a Fővárosi Törvényszéken. A sajnálatos eseményt az jelentette, hogy Rejtő E. Tibor harmadrendű vádlott, a K&H Bank korábbi elnök-vezérigazgatója – akit a korábbi elsőfokú eljárásban felmentettek – közölte, több súlyos orvosi beavatkozáson esett át, majd a bíróság engedélyével távozott.
Ekkor még nem sejthettük, hogy a különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó sikkasztás bűnsegédletével vádolt elnök-vezérigazgató személye jelenti majd az egyik nagy fordulatot a büntetőügyben. Az ügyész ugyanis nem csupán az elsőrendű vádlottnak tartott „védőernyőről” beszélt, hanem arról is, hogy nemcsak a brókercégnél, a K&H Equitiesnél történt „visszásságok” teremtették meg az összesen huszonhárommilliárd forint elkövetési értékű, öt éven át tartó bűncselekmény-sorozat lehetőségét, hanem a K&H Bank belső ellenőrzési rendszerének gyengeségei, sőt, súlyos mulasztásai, a belső szabályozás esetlegessége. Zaránd Viktor ügyész azt is kimondta, már Kulcsár Attila érkezése előtt is történtek törvénytelen ügyletek, az elsőrendű vádlott így egy „működő rendszerbe” lépett be, amely kétmilliárd forintos hiányt állított elő, s ezt a pénzintézetnél a tőke leértékelésével szentesítették.
Kulcsár Attila egyedül nem követhette el ezt a sikkasztást – folytatta –, ehhez „belső” és „külső” segítséget is kapott. Az ügyész „ördögi kört” emlegetett annak kapcsán, hogy a VIP-ügyfelek brókere irreálisan magas hozamokat ígért ügyfeleinek, s azt lehetetlen volt teljesíteni, de az ügyfelek bizalmának megőrzése érdekében a hozamígéreteket mindenáron teljesítette. Az ügyész említést tett arról, hogy másfél év alatt 4323-szor beszélt Rejtő és Kulcsár telefonon, holott közvetlen munkakapcsolatban nem voltak, Kulcsár „Tibikémnek” szólította, s a vezérigazgató egy e-mail-ben olyan utasítást adott, hogy back office-nak, a tranzakciók háttérintézményének Kulcsár ügyfelei számára nem kell kiküldenie levélben a portfólióelszámolásokat, azt Kulcsár maga intézi. (Rejtő egyébként az eljárás során azt állította, az e-mail nem tőle származik.)
A büntetőügy elsőrendű vádlottja esetében az ügyész azt kérte, hogy Kulcsárt különösen jelentős értékre, folytatólagosan, üzletszerűen elkövetett sikkasztás és magánokirat-hamisítás miatt ítéljék börtönbüntetésre, s hasonló indítványt tett Rejtő E. Tibor harmadrendű vádlott esetében is – utóbbinál a fenti cselekmények bűnsegédlete miatt. Kerék Csaba másod- és Mészáros János negyedrendű vádlott esetében viszont a korábbi vádat módosította az ügyész a sikkasztás bűnsegédletéről üzletszerűen elkövetett pénzmosásra. Kerék és Mészáros annak a Britton Kft.-nek voltak az ügyvezetői, amely egyfajta kockázatitőke-társaságként – a perbeszéd állítása szerint – az ügyfelektől elsikkasztott pénzt megforgatta, Nagyváradon plázát, Visegrádon szállodát vett, s ezen a cégen keresztül vásárolták fel a Pannonplast-részvényeket, amelynek kapcsán a pénzügyi felügyelet 2003-ban szabálytalanságokat észlelt és elindította a brókerbotrány lavináját. A korábbi elsőfokú eljárásban Kerék még egyfajta „éceszgébere” volt Kulcsárnak, ám a mostani perbeszéd szerint csupán tudott arról, hogy a Kulcsár által biztosított kockázati tőke bűncselekményből származik.
Hasonlóan módosult a vád az Állami Autópálya-kezelő Zrt. egykori vezérigazgatója, Bitvai Miklós és jogásza, Kelemen László esetében is. Bitvai és Kelemen az ügyészi álláspont szerint a sikerdíjas ügyfelek közé tartozott. Az ügyész szerint Bitvaiék úgy egyeztek meg Kulcsárral, hogy az ÁAK számára termelt hozamnak csak egy részét kapja meg az állami vállalat szerződésszerűen, a fennmaradó rész sikerdíjként Bitvainak és a céget képviselő ügyvédnek jutott. Az ügyész így sikkasztással és vesztegetés elfogadásával vádolja. A Betonút Rt. két vezető tisztségviselője, Dunai György vezérigazgató és Garamszegi Gábor vezérigazgató-helyettes – az ügyészi perbeszéd szerint – szintén sikerdíjas ügyfél volt, velük szemben vesztegetés elfogadása a vádindítvány, míg Forró Tamás, a Zöld Újság elnök-vezérigazgatója esetében vesztegetés bűntette.
