Egyetlen lakos zajpanasza miatt megszűnhet az óránkénti harangozás egy angliai templomnál, amelynek harangjai már 137 éve meghatározzák a helyi közösség mindennapjait.
A Staffordshire megyei Wolstanton településen található Szent Margit-templom (St Margaret's Church) harangjai két világháborút is túléltek, és generációk óta rendszeresen jelezték az idő múlását. Most azonban egyetlen helyi lakos bejelentése miatt változhat meg a több mint egy évszázados hagyomány.
A mintegy 8500 lakosú település egyik lakója az illetékes környezetvédelmi hatóságnál tett panaszt a harangok hangja miatt. A bejelentést követően a hatóság munkatársa arra utasította az egyházi tanácsot, hogy a harangok ezentúl kizárólag az istentiszteletek alkalmával szólaljanak meg, az óránkénti harangozást pedig szüntessék meg. Az intézkedés komoly felháborodást váltott ki a helyi közéletben is. Finn Swain városi tanácsos, a Newcastle-i Konzervatívok alelnöke a közösségi médiában értetlenségének adott hangot, és jelezte, hogy személyesen is egyeztetni kíván az illetékes tisztviselőkkel. Szerinte elfogadhatatlan, hogy egy templomot ilyen módon elhallgattassanak.
A tiltás egyelőre nem végleges, az egyházi tanács és a környezetvédelmi hivatal ugyanis jelenleg is tárgyal egy mindkét fél számára elfogadható kompromisszumról. A templom a 13. században épült, és Wolstanton egyik fontos történelmi jelképe. A toronyban található harangok 1889. szeptember 30. óta szólnak, vagyis 137 éve részei a település életének. Az egyházi tanács közleményében hangsúlyozta, hogy tiszteletben tartja a lakók jogát ahhoz, hogy otthonukban és saját ingatlanukban egészségüket nem veszélyeztető körülmények között élhessenek. Ugyanakkor reményüket fejezték ki, hogy sikerül olyan megoldást találni, amely megőrzi a harangozás hagyományát is.
Nagy-Britanniában a zajpanaszok elbírálásakor több szempontot vesznek figyelembe, így például a zaj erősségét, időtartamát, gyakoriságát és azt, hogy a nap mely szakában hallható. A hatósági iránymutatások külön is említik a templomi harangokat mint régóta fennálló zajforrást, ezért az adott település hagyományai és a hangjelenség történelmi szerepe is számíthat. Németországban a bíróságok különbséget tesznek az istentiszteletekhez kapcsolódó harangozás és az óránkénti harangütések között: míg az előbbit a vallásszabadság alapján általában el kell viselni, az időjelző harangozásra szigorúbb szabályok vonatkoznak - írja a Telegarph.







