Elsőre nehéz elhinni, de a világ legnagyobb rágcsálóját, a kapibarát évszázadokon keresztül halnak tekintették a katolikus böjti szabályok szempontjából.
A Dél-Amerikában őshonos állat természetesen egyáltalán nem hal, hanem a rágcsálók közé tartozik, ráadásul jellegzetes megjelenése alapján sem lenne könnyű összetéveszteni egy vízi élőlénnyel. A kapibarák azonban kiváló úszók, úszóhártyás lábuk van, és akár öt percig is képesek visszatartani a lélegzetüket a víz alatt. Gyakran a vízben vagy folyópartokon pihennek, hogy a nagy melegben hűtsék magukat.
A különös besorolás hátterében nem tudományos megfontolás állt, hanem a nagyböjt szabályainak kijátszása. A középkori keresztény hagyomány szerint a nagyböjt idején bizonyos állatok húsának fogyasztása tilos volt. Miután az európaiak megérkeztek Amerikába, venezuelai egyházi személyek a Vatikánhoz fordultak azzal a kérdéssel, hogy a kapibara húsát fogyaszthatják-e a böjti időszakban. Az állat vízhez kötődő életmódjára, úszóhártyás lábára és vízi viselkedésére hivatkozva azt kérték, hogy halnak minősítsék, így húsát a böjt alatt is meg lehessen enni.
A Vatikán 1784-ben engedélyezte a kapibara ilyen célú besorolását, vagyis a rágcsáló a vallási étkezési szabályok szempontjából halnak számíthatott. A háttérben az a régi értelmezés állt, hogy a böjti korlátozás nem egyszerűen az emlősök és madarak húsára vonatkozott, miközben a halak megengedettek voltak, hanem elsősorban a szárazföldi és vízi állatok között tett különbséget. Emiatt bizonyos, vízben élő vagy vízhez erősen kötődő állatok is kivételt jelenthettek.
A kapibara ráadásul nem az egyetlen meglepő példa. A hódot is olyan állatként kezelték, amely bizonyos vallási étkezési szabályok szerint fogyasztható volt, annak ellenére, hogy természetesen ez az állat sem hal. A történet jól példázza, hogy a régi vallási szabályok értelmezése időnként egészen különös eredményekhez vezetett: így történhetett meg, hogy egy több tíz kilogrammos, szőrös dél-amerikai rágcsáló évszázadokon át „halnak” számított, legalábbis a böjti étkezés szempontjából.
