Miért veszítették el a kígyók a végtagjaikat?

Az ősi Dinilysia patagonica kígyó fosszíliáinak tanulmányozása kimutatta, hogy belső fülének szerkezete kulcsfontosságú hasonlóságokat mutat a modern ásó hüllőkével. Ez arra utal, hogy a föld alatti életmód volt az evolúció elsődleges mozgatórugója.

Molekuláris szinten ezt az átmenetet genetikai változások komplexuma vezérelte, különösen a PTCH1 gén régióinak elvesztése, amely kritikus szerepet játszik a végtagfejlődésben, valamint a Sonic hedgehog ( SHH ) gén szabályozó régióinak módosulásai, amely a végtagcsíra kialakulásának fő genetikai „kapcsolójaként” működik.

Az olyan primitív kígyóknál, mint a pitonok és a boák, ez a folyamat az embrionális stádiumban leáll, és a kloáka közelében csökevényes csontos nyúlványok maradnak hátra. Fejlettebb fajoknál még ezek a nyomok is teljesen eltűnnek.

A mélyreható genetikai átszervezés, amelynek célja az ásóképesség javítása volt, figyelemre méltóan sikeres evolúciós stratégiának bizonyult. Lehetővé tette a kígyók számára, hogy lábuk hiánya ellenére diverzifikálódjanak és gyakorlatilag a bolygó minden ökoszisztémáját benépesítsék, így a hüllők egyik legnépesebb csoportjává váltak.