Miért hódította meg az internetet a „nihilista pingvin” mém?

A kolóniájától elvándorló magányos pingvinről készült videó váratlan virális jelenséggé vált.

Elsősorban „Nihilista pingvin” néven ismert klipet több milliószor megosztották, viccek tárgyává vált, és arra ösztönözte az embereket, hogy egyszerűen sétáljanak el mindentől.

A felbukkanó videó Werner Herzog filmrendező 2007-es dokumentumfilmjéből, az Encounters at the End of the World-ből származik.

Az egyik jelenetben egy Adelie pingvin elszakad a csoportjától, és a hegyek felé veszi az irányt, mélyen behatolva az Antarktisz belsejébe, távol a tengerparttól, amely táplálékát és túlélését biztosítja.

A „nihilista pingvin” becenév jól illusztrálja, hogy a nézők hogyan értelmezik az állat lassú és szándékos sétáját, mint a jelentés elutasítását.

A mém népszerűsége egy szélesebb kulturális hangulatot tükröz. Mivel a mentális kimerültségről szóló beszélgetések továbbra is dominálnak az online térben, a pingvin útja mélyen azonosítható.

A vadon élő állatok szakértői szerint az ilyen viselkedés ritka, mivel a pingvinek körében dokumentálva van. Olyan tényezők, mint a tájékozódási zavar, a szaporodási időszak alatti stressz, arra késztetheti a pingvineket, hogy veszélyes körülmények közé tévedjenek. Mivel túlélésük a környezeti jelzésektől függ, ösztöneik félrevezethetik őket, ha ezek a jelzések nem működnek.

A vírusként terjedő mém azért vonzza a figyelmet, mert projekcióra invitál; a nézők nem a pingvin valóságára reagálnak, hanem a sajátjukra. Egy üres vászon előtt az internet egy állat hibáját a modern emberi tapasztalat tükröződésévé alakítja.

Tudományos esettanulmányként szolgál arra nézve, hogy a digitális kultúrán keresztül hogyan dolgozzuk fel a modern stresszt: a tükör nagyon hasonlít egy pingvinre, amely a hegyekbe sétál. Ami 2007-ben egy dokumentumfilmben tudományos anomáliaként kezdődött, mára a modern kor kulturális metaforájává érett - írja a The News.