Montázs
Meteorit? Nem meteorit? A Patomskij-kráter rejtélye
A fák szerint 1841–42-ben „valami” történt a kúp körül
Helikopterrel repülve, alattunk a tajga úgy terül el, mintha valaki egyetlen zöld takaróval fedte volna be egész Kelet-Szibériát. Aztán egyszer csak „kivillan” egy furcsa, szabályos kőgyűrű ebből a zöld takaróból.
Egy csonka kúp, a tetején karimával és a helyszíni beszámolók szerint néha olyan szaggal, mintha valaki gigantikus záptojást rakott volna mészkőre.
Ez a Patom-fennsík egyik leghíresebb rejtélye, a Patomskij-kráter, más néven Kolpakov-kúp. A Bodaibo járás vadonjában, Lensk városától nagyjából 180 kilométerre írta le először 1949-ben V. V. Kolpakov, olyan tájon, ahol a „közel van, csak pár lépés” fogalma több óra gyaloglást jelent.
A kúp morfológiája már messziről megmutatja magát, a forma látványosan „mesterségesnek” hat, pedig természetes. A kutatók négy fő részt különítenek el (külső lejtő, gyűrűs perem, felső árok, központi domb) és épp ez a tagoltság az, ami nagy kérdőjel a kutatók számára. Nem úgy néz ki, mint egy egyszeri becsapódás nyoma, hanem inkább, mint egy több lépésben felépülő mesterséges képződmény.
Az „élő kráter” rejtélyéről a fák gyűrűi „beszélnek”
A környéken vörösfenyők állnak és a dendrokronológia (évgyűrű-vizsgálat) itt nem díszletet jelenti, hanem időgépként működik. A Siberian Branch tudományos összefoglalója szerint a kráter külső, omladékos részén a legidősebb fák megjelenése alapján a laza anyag legkésőbb a 18. század közepe táján már a helyén volt, a gyűrűs perem korai szakaszát pedig 250–300 évesnek becsülték.
És akkor itt a megmagyarázhatatlan lényeg, 1841 vagy 1842 – ezekben az években több, a perem közelében álló fa gyűrűiben anomáliák, sérülésnyomok látszanak, mintha kövek zuhantak volna rájuk. A szakértők szerint ez egy „katasztrofális esemény” lenyomata lehet.
A kráter „születése” a 15. század vége / 16. század eleje lehetett, míg a késői gyűrű-perem kialakulása 1841–1842 körül történhetett, vagyis a képződmény „életében” volt egy későbbi, látványos fejezet is.
A bulváros megfogalmazással azonnal így írnám le, a képződmény „mozog”, „él”, „változik”. A józan, felelős megközelítéssel pedig így hangzik: a kúp pusztul, omlik, ülepedik és a környezet (időjárás, lejtőfolyamatok) formálja át és emiatt tárul elénk a jelenlegi formája.
„Átok” kontra tudomány, miért ragad rá a rossz hír?
A helyiek a Komoszomolszkaja Pravda riportja szerint „a Tüzes Sas Fészkének” is nevezik, és „gonosz helynek” tartják. Olyan zord vidék ez, ahol a legenda nem egy esti mese, hanem jól meghatározható térképészeti adat.
A mítoszt ráadásul egy nemrég bekövetkezett tragédia is felerősítette. A Russian Geographical Society (RGO) beszámolója szerint a 2005-ös expedíció tragikusan végződött, amikor a cél előtt 3–4 órányi járásra Jevgenyij Vorobjov, az expedíció vezetője, az SZB RAS Geokémiai Intézetének munkatársa a terepen, súlyos szívinfarktusban meghalt.
Innentől kezdve már kétféle olvasat indult el:
- Mítosz: „a kráter nem enged közel” – balszerencse, „átok”, baljós jelek.
- Józan magyarázat: a tajga logisztikája kegyetlen; elszigeteltség, kimerülés, stressz, ellátási késések. A tragédia valós, de nem bizonyíték természetfelettire.
Meteorit? Nem meteorit? Egy nyomozás, ami nem Hollywood-i
A meteorit ötlet elég régi magyarázat. Kolpakov is felvetette, és 1963-ban még meteoritos bizottsági expedíció is ment a helyszínre. A későbbi, részletes geokémiai vizsgálatok viszont nem találtak meteorit-anyagra jelenlété bizonyító maradványokat.
Az ütközéses magyarázattal nehezen összeegyeztethető a zónás, több lépcsős felépülés és többek között a „kozmikus” elemeloszlást jelző mintázatok hiánya.
Antipin és Fedorov (Doklady Earth Sciences, 2008) következtetése szerint a képződmény inkább mélyből felnyomuló fluidumok és gázok szerepével magyarázható, nem becsapódással.
A „misztikus” rész itt is megkapja a maga földszagú verzióját. A tudományos összefoglaló szerint a gyűrűs peremen kifejezett „rothadt tojás” szag érződik, ami kénhidrogénre utalhat és ez már nem babona, hanem kémia.
És van még egy érdekes, vitára alkalmas magyarázat. Az RGO anyaga szerint Dmitrij Gladkocsub egy kriogén (fagyási) folyamatokat felmelegítő hipotézist is felvetett. Ha mélyben egy vízzel telt üreg megfagy, a tágulás nagy mennyiségű anyagot nyomhat a felszínre. A jelenséget még egy „palackos” példával is szemléltették.
Egy túlhűtött, zárt palackban lévő szénsavas vízzel demonstrálták a folyamatot. Amikor a nyomást megszüntették a palackban, akkor megállíthatatlanul elindult a kristályosodás folyamata.
Mi bizonyított és mi nem? A kúp léte, alakja, és a több szakaszra utaló jelek dokumentáltak. A „mi indította be pontosan” kérdésben viszont még mindig több modell versenyez egymással, de a végső, mindent lezáró válaszhoz a kutatók szerint fúrásokra is szükség lenne.
A Patomskij-kráter tehát olyan, mint egy jó krimi. Van holttest (tragédia), van legendárium (Tüzes Sas Fészke), és van egy csomó tárgyi bizonyíték, csak épp az elkövető nem egy ember, hanem a Föld mélye. A rejtélyt szeretni szabad. Elhinni bármit is, na, azt már csak óvatosan, főleg az orosz tajgában.
A misztikus történetek mindenkinek, szinte kivétel nélkül izgalmasak, de érdemes különválasztani a legendát a mérhető bizonyítéktól és a helyszín extrém elszigeteltsége miatt turistaként csak engedéllyel, komoly felkészültséggel érdemes gondolkodni róla.
A kép forrása (fájloldal): https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Patomsky_crater.jpg
