Erdély Bermuda-háromszöge?

Ez a rejtélyes erdő néhány kilométerre Kolozsvártól, Erdélyben található, és nyugtalanító hírnévre tett szert. Rejtélyes eltűnések, megmagyarázhatatlan fényjelenségek, elektromágneses anomáliák és az erdő közepén egy szabályos, kör alakú tisztás, ahol a növényzet látszólag nem hajlandó növekedni.

Nappal a város lakói „városi tüdőjeként” használják, van itt ösvény, bringaút, futóknak kialakított erdei út, egyszóval ki tudnak szökni a betonrengetegből. A Hoia–Baciu erdejének hírneve mégis úgy cseng világszerte, mintha egy félbehagyott és nehezen megmagyarázható kísérlet helyszíne lenne. A híradások kb. 250–295 hektár közé teszik a terület nagyságát.

A hírhedt név egy nagyon hatásos mítoszból alakult ki. Egy pásztorról szóló legenda szerint, aki a nyájával együtt tűnt el nyomtalanul az erdőben. Ugyan, ez nem egy bizonyított eset, inkább helyi folklórnak nevezhetjük, de pont ilyen történetekből épült fel a hátborzongató, emberi ésszel szinte felfoghatatlan rejtélyes esetek sora.

Ha a helyieket kérdezzük, az ő szemükben ez egy normális és „rendes” erdő, a város zajától menekülőknek kellemes rekreációs célpont. Az ösvények a közeli szabadtéri néprajzi múzeum (skanzen) környékéről indulnak, talán ettől válik az egész egyszerre hétköznapivá és baljóssá.

A tisztás, amivel minden kezdődött.

A legendák valódi központja a korábban említett kör alakú tisztás, a Poiana Rotundă. Itt készült 1968. augusztus 18-án Emil Barnea híressé vált fotósorozata egy általa UFO-nak tartott jelenségről. Ettől az időponttól kezdve az erdőből nemzetközi hír lett, és kezdték el „Erdély Bermuda-háromszöge” -ként emlegetni.

A tisztás körül a túrázó helyiek mellett megjelentek a furcsa rajongók tömegei, jógázók, spirituális csoportok, ufó-rajongók és kíváncsi kalandorok.

Ha összeszedjük minden bátorságunkat és befizetünk egy szervezett esti túrára, talán bizonyítékokra nem lelünk, de ízelítőt a táj rendkívüli adottságairól és hangulatáról minden bizonnyal.

A Guardian riportja szerint a rendszeres éjszakai sétákat vezető Marius Lazin és más vezetők azt mesélik, hogy a vendégek néha suttogásokról, rosszullétről vagy furcsa bőrreakciókról számolnak be és előfordul, hogy a telefonok/kamerák a tisztásnál kezdenek el vacakolni.

A helyi beszámolók még tájékozódási-, és memória zavarról is beszámolnak. Az 1980-as években katonák, rádióinterferenciáról és megmagyarázhatatlan fényekről számoltak be az égen. 2002-ben a drezdai műszaki egyetem egy kutatócsoportja szokatlan elektromágneses rezgéseket észlelt, de nem tudták azonosítani azok okát.

Ezzel szemben a szkeptikus magyarázatok meglehetősen földhözragadtak.

A furcsa fényjelenségek a közeli városi fények ködben felsejlő mintázata is lehet vagy a fényképezőgép lencséje előtt repkedő rovaroknak köszönhető, vagy a manapság sűrűn emlegetett képgeneráló programok szerepét emlegetik.

A tisztásra sincs egyetlen, mindenre magyarázatot adó tényszerű bizonyosság, az Independent is úgy ír róla, mint ami újra és újra ellenáll a végső megfejtésnek.

A Hoia Baciu mára a tudósok természetes laboratóriumává, valamint a dokumentumfilmek kedvenc témájává vált. Egyesek anomális tellurikus aktivitást feltételeznek, mások tér-idő interferenciáról beszélnek, olyan sci-fi forgatókönyveket idézve fel, mint a féreglyuk vagy szabálytalan geomágneses pontok.

Akár máig tisztázatlan természeti jelenségekről, akár legendák által táplált feltételezésekről van szó, a Hoia Baciu továbbra is lenyűgöző rejtély, egy olyan hely, ahol a szubjektív érzékelés és a tudományos adatok összefonódnak, nyugtalanító egyensúlyt teremtve, amely továbbra is magával ragadja a képzeletet.

És talán van egy nagyon is valós, emberi tétje ennek a legendának. A környéket valószínűleg nemsokára érinteni fogja a város terjeszkedése és az ezzel járó fakitermelés körüli vita, a tisztást is érintettként emlegették. Lehet, hogy a legnagyobb rejtély végül nem az, „mi van ott”, hanem az, megmarad-e úgy, ahogy most ismerjük.