Montázs

Az elmekontroll kísérletek sötét története

A hidegháború idején indított projekt sokáig teljes titokban zajlott

Az MK-Ultra név nem egy kitalált thrillerből származik, hanem az Egyesült Államok Központi Hírszerző Ügynökségének (CIA) valódi, titkos programja, amelynek célja az elmekontroll és befolyásolás kutatása volt.

Az elmekontroll kísérletek sötét története
Megpróbálták az emberi tudat manipulálását
Fotó: Northfoto

A hidegháború idején indított projekt sokáig teljes titokban zajlott és csak évtizedekkel később derült fény arra, milyen módszereket alkalmaztak gyakran az alanyok tudta és beleegyezése nélkül.

Ez a cikk bemutatja az MK-Ultra eredetét, céljait, módszereit, következményeit és azt is, hogy miért hiszik sokan, hogy a program valójában sosem ért véget.

Az MK-Ultra háttere

Időszak: 1953–1973
Irányító szerv: CIA (amerikai hírszerzés)
Fő felelős: Dr. Sidney Gottlieb, a CIA „vegyi háborús szakértője”

Cél:

  • Az emberi elme manipulálása, átprogramozása, a tudat irányítása
  • Úgynevezett „szérum az igazságra” létrehozása kihallgatásokhoz
  • Elméleti cél: gyilkolni vagy információt átadni tudat alatt

Miért indították el?

Az USA félni kezdett, hogy a Szovjetunió vagy Kína már alkalmaz elmekontrollt (pl. koreai háborús foglyok vallomásai miatt).

Válaszul: elindult az MK-Ultra, amely több tucat alprogramon keresztül kutatta:

  • a hipnózis,
  • a kábítószerek,
  • az elektrosokk,
  • és a szenzoros izoláció hatását az elmére.

Módszerek, ami ma már elképzelhetetlen

Kísérleti alanyok:

  • Katonák
  • Fegyencek
  • Mentális betegségben szenvedők
  • Átlagos amerikai állampolgárok, sokszor tudtukon kívül

Eszközök:

  • LSD (több ezer alkalommal alkalmazták)
  • Amfetaminok, barbiturátok
  • Hipnózis + drog kombinációk
  • Elektrosokk
  • Kínzásszerű technikák (alvásmegvonás, érzékszervi izoláció)

Az egyik legismertebb módszer: „depatterning” vagyis az egyén személyiségének teljes lebontása, majd „újraprogramozása”

Hírhedt esetek

Montreal, Kanada – Dr. Ewen Cameron

  • A CIA pénzelte a McGill Egyetem alá tartozó Allen Memorial Institute kísérleteit
  • Betegeket – köztük depresszióval küzdő nőket – LSD-vel, elektrosokkal és hipnózissal kezeltek
  • Sokan közülük elveszítették identitásukat, hosszú távú károsodást szenvedtek

Frank Olson halála

  • CIA-tanácsadó, akit LSD-vel kezeltek tudta nélkül
  • Pár nappal később „kiesett” egy hotelszoba ablakán és öngyilkosságot állapítottak meg
  • Családja szerint meggyilkolták, hogy elhallgattassák

A botrány kirobbanása

1973-ban a CIA vezetője, Richard Helms megsemmisítette az MK-Ultra dokumentumainak nagy részét, amikor a botrányveszélyt érezte.

1975-ben a Church Committee és a Rockefeller-jelentés hozta nyilvánosságra, hogy valóban létezett az MK-Ultra és emberkísérleteket hajtottak végre törvénytelenül.

Kevés dokumentum maradt fenn, de azok is döbbenetes képet festenek.

Az MK-Ultra utóhatása

A bizalom megrendülése

  • Az amerikai közvélemény számára világossá vált, hogy a kormány képes a saját polgárai ellen is fellépni titkos célok érdekében

Pereskedések és kárpótlások

  • Egyes áldozatok családja kártérítést kapott, de sokan sosem tudták meg, hogy kísérleti alanyként használták őket

A program valóban véget ért?

Sokan kételkednek. Elméletek szerint:

  • Az MK-Ultra átnevezve tovább működik (pl. „Project Monarch”, „Project Artichoke”)
  • Új formái a tömegmédia, technológia vagy pszichológiai hadviselés révén működnek

MK-Ultra a popkultúrában

Filmek és sorozatok, amelyek utalnak rá:

  • Stranger Things
  • The Men Who Stare at Goats
  • Bourne-sorozat
  • Mindhunter

Zenei utalások is gyakoriak, egyes teóriák szerint bizonyos hírességek is „programozott” alanyok (pl. Britney Spears, Kanye West lásd „robotikus viselkedés”, „összeomlások”)

Az MK-Ultra létezése nem elmélet, hanem történelmi tény. A kérdés már nem az, hogy megpróbálták-e az emberi tudat manipulálását, hanem az, hogy hol húzódik a határ és valóban véget ért-e a történet.

Az elmekontroll kísérletek öröksége ma is velünk van, csak más formában. Talán már nem laboratóriumokban, hanem képernyőkön, algoritmusokban és információs háborúkban zajlik.

Kapcsolódó írásaink