Az elmúlt évtizedekben számtalan összeesküvés-elmélet látott napvilágot, amelyek szerint a holdra szállás valójában soha nem történt meg, hanem az amerikai kormány és a NASA megrendezte egy stúdióban, hogy megelőzze a Szovjetuniót az űrversenyben.
Még ma is vannak kételkedők.
1969. Július 20-án az emberiség történelmének egyik legnagyobb pillanatát élte át: Neil Armstrong elsőként lépett a Hold felszínére az Apollo–11 küldetés során. Legalábbis a hivatalos verzió szerint.
Sokan azonban megkérdőjelezik ezt az eseményt. Az elmúlt évtizedekben számtalan összeesküvés-elmélet látott napvilágot, amelyek szerint a holdra szállás valójában soha nem történt meg, hanem az amerikai kormány és a NASA megrendezte egy stúdióban, hogy megelőzze a Szovjetuniót az űrversenyben.
Ebben a cikkben megvizsgáljuk a legismertebb „bizonyítékokat”, amiket a kétkedők felhoznak és azokat a tudományos válaszokat, amelyekkel a szakértők cáfolják ezeket az állításokat.
A holdraszállás-megrendezés elméletének eredete
A kétségek gyökerei a ’70-es évek elején jelentek meg, majd 1976-ban erősödtek fel, amikor Bill Kaysing kiadta a „We Never Went to the Moon” című könyvét. Ebben azt állította, hogy a NASA technológiailag képtelen volt az űrutazás végrehajtására és a képsorokat egy földi stúdióban forgatták le.
Az elmélet azóta több hullámban is visszatért, különösen az internet korában és még ma is sokan hisznek benne.
A leggyakoribb „bizonyítékok” a megrendezés mellett
1. A zászló lobogása
A fotókon látszik, hogy az amerikai zászló „lobog” pedig a Holdon nincs levegő, tehát nem lehetne mozgásban.
Válasz: A zászlóban fémrudat használtak, hogy megtartsa magát. A mozgás pedig az űrhajós érintése után történt vákuumban is lenghet, ha nincs légellenállás, csak tovább tart a kilengés.
2. Nincsenek csillagok az égen
A képeken a Hold egén nem látszanak csillagok, pedig ott nincsen légkör, tehát tisztábban kellene látszaniuk.
Válasz: A fényviszonyok miatt. A kamera beállításai a napfényes holdfelszínre voltak optimalizálva. A csillagfény túl halovány volt ahhoz, hogy megjelenjen a felvételeken.
3. Az árnyékok iránya nem egyezik
Egyes fotókon az árnyékok nem párhuzamosak, mintha több fényforrás lenne, ez egy stúdióban használt világításra utalhat.
Válasz: A Hold felszíne egyenetlen, a domborulatok és lejtők megtörik az árnyékokat. Egyetlen fényforrás (a Nap) is tud ilyen jelenséget okozni a terepviszonyok miatt.
4. Nem látszik a leszállás krátere
Az űrhajó nem hagyott látható krátert vagy nyomot a leszálláskor, egyesek szerint ez azt jelenti, hogy nem is landolt ott semmi.
Válasz: A Hold gravitációja jóval kisebb, mint a Földé, a leszállás lassú volt, és a hajtómű nem érte el a felszínt közvetlenül. A por ugyan megmozdult, de nem keletkezett mély kráter.
5. Stanley Kubrick rendezte volna?
Egy elmélet szerint a híres filmrendező, Stanley Kubrick (pl. 2001: Űrodüsszeia) segített megrendezni a NASA-nak a holdraszállás „filmverzióját”.
Válasz: Semmilyen hiteles forrás nem támasztja ezt alá. A Kubrickhoz köthető „bevallások” mind hamis videókból vagy szatírákból erednek.
Erős bizonyítékok a holdraszállás mellett
1. Több küldetés is járt a Holdon
Az Apollo–11 után még öt további küldetés sikeresen landolt a Holdon (pl. Apollo 12, 14, 15, 16, 17), és számos kőzetmintát hoztak vissza, amelyeket független országok is vizsgáltak.
2. Földi radarok is követték a küldetést
A Szovjetunió – az USA riválisa – követte az űrutazást, és sosem cáfolta annak megtörténtét, pedig ez politikailag nagyon hasznos lett volna számukra.
3. Holdfelszíni tükrök
Az Apollo-küldetések során lézertükröket helyeztek el a Hold felszínén, amelyekről a mai napig visszaverődik a Földről küldött lézersugár, ezt több nemzetközi obszervatórium is rendszeresen használja.
4. Több ezer ember dolgozott a programon
A NASA holdprogramján több mint 400 000 ember dolgozott. Egy ekkora hazugság fenntartása évtizedeken át, szivárgás vagy belső leleplezés nélkül, gyakorlatilag lehetetlen.
5. Újabb felvételek a leszállási helyekről
A modern űrszondák (pl. a NASA LRO – Lunar Reconnaissance Orbiter) nagy felbontású képeken mutatták ki az Apollo űrhajók leszállóhelyeit, sőt az ott hagyott eszközöket és lábnyomokat is.
Miért hisznek mégis sokan a megrendezésben?
- Mély bizalmatlanság az államokkal és kormányokkal szemben
- A hidegháborús időszakban valóban létezett propagandaharc
- A média és hollywoodi technológia képessé vált látványos illúziók megteremtésére
- Egyszerűbb elhinni egy hazugságot, mint felfogni egy olyan technikai bravúrt, ami meghaladja az átlagember tapasztalatait
A holdraszállás megrendezésének elmélete egy klasszikus példája annak, amikor az ismerethiány, a politikai paranoia és a vizuális „furcsaságok” egy erős narratívává állnak össze. Bár a kétkedés egészséges, az elmélet alapos vizsgálat után nem állja meg a helyét.
A tudományos és történelmi bizonyítékok szerint az ember valóban járt a Holdon többször is. De talán még izgalmasabb kérdés az, hogy mikor térünk vissza és hogyan viszonyul majd az emberiség ahhoz, amit korábban elért.
