Montázs
Honnan származik a fahéj?
Nem minden fahéj egyforma, ezért érdemes odafigyelni a „hamis” fajtákra

Az igazi fahéj egy Cinnamomum verum vagy Cinnamomum zeylanicum nevű fafajból származik. Ez a dél-ázsiai Srí Lanka szigetén őshonos, örökzöld fa a babérfélék családjába tartozik. Néha még mindig ceyloni fahéjnak nevezik, mivel ez volt Srí Lanka neve a brit gyarmati uralom idején és 1972-ig.
Azóta a fajt bevezették Dél-Ázsia és Délkelet-Ázsia más részeibe, valamint Dél-Amerika egyes területeire is, ahol az éghajlat ugyanolyan enyhe és alkalmas a fa növekedésére - írja az IFLScience.
Hogyan készül a fahéj?
A fűszer előállításához a termelők kivágják a két-öt éves fákat, hogy bokorként hajtsanak ki. Az új hajtásokat ezután betakarítják és megfosztják külső kérgétől. A belső kérget csiszolják, nyújtják, rétegezik, majd kézzel tekercselik, végül levágják és megszárítják.
Miután a fahéjszálak kellően megszáradtak és ropogósak lettek, vastagságuk és minőségük alapján gondosan osztályozzák őket. A legértékesebb szál, az úgynevezett Alba, rendkívül vékonyak, és előállításuk sokkal hosszabb időt vesz igénybe, mint az alacsonyabb minőségűeké, amelyeket gyakran őrölt fahéjjá alakítanak.
Finom, kifinomult aromájáért tisztelt valódi fahéj már régóta magas áron kereskednek. Először Ázsiából érkezett Európába a Selyemút mentén, velencei és genovai kereskedők hozták, és mire eljutott a nyugat-európai vásárlókhoz, az eredeti árának több mint 100-szorosáért lehetett eladni. A fahéjhoz hasonló fűszerek iránti nagy kereslet volt az egyik hajtóerő, amely elősegítette a felfedezések korát a 15. és 16. században.
„Hamis fahéj”
Mint minden nagy értékű termék esetében, a ravasz kereskedők olcsóbb alternatívákat találtak. A kassziai fahéj, más néven kínai fahéj vagy hamis fahéj, szintén ugyanazon családba tartozó fa, a C. cassia kérgéből készült fűszer. Ezenkívül vannak hasonló fajok, mint a C. burmanni (indonéz fahéj vagy padangi kasszia) és a C. loureiroi (saigoni fahéj).
Mindezek az alternatívák nagyon hasonló aromával rendelkeznek, mint az igazi C. verum, bár a finom ízlésű szakácsok szerint mindegyikük ízprofilja kissé eltérő. Leginkább az illata nem olyan finom és enyhe, mint az igazi fahéjé, hanem erőteljesebb és merészebb, mintha egy erős injekciót kapnánk az orrlyukunkba.
Ha másképp nem jelezzük, a fűszeres polcon található fahéj valószínűleg egy ilyen „alternatív” fajból származik. Még akkor is, ha a címkézési törvények bizonyos részein a világon lazaak, és nem ritka, hogy „igazi fahéjat” találunk, amelyet „hamis fahéjjal” kevertek vagy teljesen helyettesítettek.
A fahéj jó az egészségnek?
A fahéjaldehid a nyugtató illatért felelős kulcsfontosságú vegyület. Egyes kutatók azt állítják, hogy a vegyi anyagnak „nagy gyógyászati értéke” van, és számos betegség kezelésére alkalmas, a gyulladásoktól a bakteriális fertőzésekig, a rákig és a szív- és érrendszeri betegségekig. A jelenlegi bizonyítékok azonban nem egyértelműek, és további tanulmányok szükségesek a gyógyászati állítások alátámasztásához.
Ennek ellenére a fahéjat a történelem során számos kultúrában gyógyszerként használták. Az ókori egyiptomiak balzsamozószerként (és ételízesítőként) használták, míg a rómaiak elsősorban gyógyszerként alkalmazták. Szerepet kapott a hagyományos kínai és ajurvédikus gyógyászatban is, ahol úgy hitték, hogy elősegíti az emésztést, javítja a vérkeringést és segít elhárítani a fertőzéseket.
Bár a modern tudomány még nem igazolta teljes mértékben ezeket az ősi alkalmazásokat, évezredes használata arra utal, hogy ebben a fűszerben van valami különleges.
