Montázs
„Csak ne erjessze!”! Így játszották ki a törvényt
Bortéglák, ironikus címkék és a szesztilalom legnagyobb öngólja
1920-as években, az Egyesült Államokban járunk. Egy söntéspult mögött a boltos egy furcsa csomagot tesz az asztalra, egy tégla nagyságú, sötétbarna szőlőkoncentrátum-tömböt.
A dobozon nagy betűkkel ez állt: „Csak szőlőlé készítéséhez! Alatta pedig apró betűkkel az alábbi figyelmeztetés:
„Miután vízben feloldotta, ne tegye sötét, hűvös helyre 21 napra, mert akkor erjedésnek indul és borrá válik.”
Más szóval, ez éppen a bor készítésének használati utasítása volt, csak épp fordított logikát alkalmazva és megfogalmazva.
A 18. alkotmánykiegészítés és a Volstead-törvény betiltotta az alkoholos italok gyártását, szállítását és forgalmazását az Egyesült Államokban.
De miért tiltották be az alkoholt az USA-ban?
Mert sokan azt hitték, hogy ha eltűnik az alkohol a polcokról, vele együtt tűnik el a bűn, a szegénység. A józan élet mozgalmai, vallási csoportok és politikusok együtt lobbiztak a szesztilalomért, azt remélve, hogy ettől majd példás polgárokká válnak az amerikaiak. A valóságban inkább a csempészet, a maffia és a titkos szeszbárok száma szökött szárba, úgyhogy a nagy erkölcsi tisztítókúrából végül egy országos, illegális házibuli lett.
Az alkoholtilalom hivatalosan 1920. január 17-én lépett életbe. A nagy józansági kísérlet 1933. december 5-én ért véget, amikor a 21. alkotmánykiegészítés egyszerűen visszavonta az egészet, az ország pedig végre fellélegezhetett.
Addig is a szigorú törvény mögött azonban maradtak kiskapuk:
- nem alkoholos szőlőtermékeket szabad volt árulni,
- és a törvény engedte, hogy egy család évente kb. 200 gallon bort készítsen otthon saját fogyasztásra.
Ez a furcsa kombináció egy igen kreatív ötletet hozott létre. A borászatok működése veszélybe került, de a szőlőnek továbbra is lehetett piaca, ha kitalálnak hozzá valami egészen új értékesítési formát
Így jött létre a bortégla, a legális must, az illegális bor árnyékában
A kaliforniai szőlősgazdák gyorsan reagáltak. Megszületett a grape brick vagy wine brick:
- préselt, sűrített szőlőlé-tömbök,
- amelyeket otthon vízben feloldva szőlőlevet lehetett készíteni,
- és ha hagyták állni, hát… a természet elvégezte a többit.
Jogilag is minden rendben volt, a tégla nem tartalmazott alkoholt, a vásárló pedig elvileg csak egy gyümölcslevet készített belőle. Hogy a kamrában később mi történt, arra már sokkal nehezebb volt bizonyítékot szerezni.
Vine-Glo, Vino Sano, a tiltásba csomagolt használati utasítás
A korszak két ikonikus márkája a Vine-Glo és a Vino Sano volt.
- A Vine-Glo-t a California Vineyardist Association hozta létre, kvázi „fedőcégként”.
- A Vino Sano „non-alcoholic grape brick”-ként hirdette magát, sherry, portói, burgundi, „champagne” ízesítéssel.
A reklámok különösen szemtelenek voltak. Az egyik Time-cikk szerint a Vino Sano használati utasítása így „figyelmeztette” a gyanútlan vásárlót:
- ne oldd fel egy gallon vízben,
- ne adj hozzá cukrot,
- ne rázd össze naponta,
- és főleg ne szűrd le három hét múlva, mert akkor „véletlenül” bor keletkezhetne belőle.
Ez a nyelvi csavar pont annyira volt komoly, mint amennyire vicces is. A gyártók papíron betartották a törvényt, de a vevő, így már pontosan tudta, mit kell tennie, ha alkoholhoz szeretett volna jutni az esti vacsorája mellé.
A szesztilalom elején úgy tűnt, a kaliforniai borászatok egy pillanat alatt tönkremennek. A bortéglák „feltalálása” azonban mentőövet dobott a szőlős gazdáknak. A Prohibition első öt évében a kaliforniai szőlőterület kb. 700%-kal nőtt, milliónyi gallonnyi „szőlőlé” vált otthon „véletlenül” borrá.
A minőség? Hát finoman szólva sem bordeaux-i szintű volt. A téglák gyakran héjból, magból, kocsányból készültek, a házi erjesztés is ellenőrizhetetlen volt. A korabeli beszámolók szerint a végeredmény sokszor durva, tanninos, „házi pancs” lett, de hát, ahogy egy visszaemlékező is mondta, „nem ízversenyre készítettük, hanem a tilalom ellenére”.
A bortéglák ma már inkább kuriózumok, múzeumi tárgyak, aukciós ritkaságok. De a történetük elég egyértelmű:
- a szigorú tiltás nem ölte meg a vágyat az alkohol iránt,
- inkább találékonyságot, szürkezónás kreativitást szült,
- és egy szőlőlé-tömbből a csendes ellenállás jelképévé vált.
A szesztilalom a bor, az alkohol eltüntetését célozta, mégis elérte, hogy az amerikaiak tömegesen tanuljanak meg bort készíteni, igaz, a pincék cinkos félhomályában, egy „ártatlan” bortégla fölé hajolva.
