Divald Kornél (1872–1931) művészettörténész, muzeológus, mintegy ötezer régiség szorgos egybegyűjtője a bártfai Sáros vármegyei Múzeumnak, így írt Zboróról (Zborov) az első világháború után: „Sáros megye legészakibb, makovicei járása egykor a Rákóczi-birtok fő helye volt. Zboró, a híres száz hárssal, I. Rákóczi György legkedvesebb pihenőhelye, II. Rákóczi Ferenc boldog gyermekkorának színhelye. Utóbbi az első szülött fiát, Györgyöt a Makovica hercege címmel ruházta föl”.
„A többi Rákóczi is megbecsülte ezt a birtokát, pedig valamennyi között ez volt a legterméketlenebb. Rutén jobbágyai révén mégis sok hasznot hajtott ez a jámbor, hűséges nép, mely remekelt az ács, kádár és fafaragó mesterségben. Az üveghuták munkásai is az ő körükből kerültek ki.
Makovica már a háború előtt is az ország legszegényebb vidéke volt. 23 ezer főnyi lakossága 75 községben szétszórva pásztorkodással, burgonya- és zabtermesztéssel foglakozott, a férfiak jelentős része Amerikába ment pénzt keresni. (…)
Egy ízben tíz nap alatt 35 fatemplomot kutattam át a vidéken, a kocsin összehordott régiségeket egy vízközi (Svidník) fuvarossal, külön szekéren szállíttattam a Sáros vármegyei Múzeumba. És a háború után mindössze a gyűjtésem anyaga maradt meg a Makovica művészetéből, ahol a fatemplomokat már előbb le nem bontották, és az ágyúk tüzében pusztultak el, égett el szinte valamennyi.” (Divald: Felvidéki séták, 1925.)
A hangyaszorgalmú tudós nem érte meg, hogy a második világháborúban a szovjet hadsereg rommá lőtte a még megmaradt fa egyházakat is a történelmi Ung, Zemplén és Sáros megyében. Még szép cselekedet volt, hogy a kommunista csehszlovák korszak szakemberei feltámasztották őket roncsaikból, régi képek alapján újjáépítették a gyönyörű faműveket: összesen huszonkét ácsolt, zsindelyborítású, tornyos templomot.
Tapasztalatunk szerint Zboró, a háromezer környékbeli lakosával, a csend és nyugalom birodalma. Cseppet sem sietős tempójú település, amely közel nyolcszáz éve fennáll, amióta IV. Béla király az 1235–40-es években egy Makó nevű hívének adományozta. Várát a tatárjárást követően, az 1250-es évtizedben ugyancsak az a hűséges lovag, vagy pedig a frank Biberstein Ottó építtette az 1260-es években. „Makouicha” írott formában I. (Nagy) Lajos király 1347-ben kelt levelében bukkant fel első ízben a 450 méter magas hegyormon álló vár. Az alatta fekvő település 1355-ben „villa Zbro” néven szerepel egy régebbi, fából készült kápolna és vízi malom vonatkozásában.
Sokáig az ácsolt egyház és parókiája szolgált Istennek és a gyarapodó híveknek, mígnem a 14. század második felében megépült a helyén az első kőtemplom. Václav Mencl neves cseh építészettörténész tanulmánya szerint a strasbourgi gótika jegyében tervezték és alkották meg a széles, tekintélyt parancsoló nagyságú, hosszú, háromhajós egyházat kassai, bártfai és eperjesi kőfaragók, valamint idegen földről jött mesterek. Kezük munkájával formálódott a Szent Margit nevére szentelt egyház, ámbár a hajók beboltozására csak később került sor. Újbóli beszentelése 1662-ben történt a lengyelországi Chelmno püspöke jelenlétében.
Hatalmas, négyemeletes, kései gótikus formájú ablakokkal bevilágított harangtorony magasodik az építmény nyugati oldalán, ahonnan a főbejárat nyílik. Az előtérből a barokk stílusú orgonakarzat alatt lépdelünk tovább a hosszú főhajóban, amelyet már csehsüveg-boltozat fed. A keleti szakasza gótikus diadalívben végződik. Bonyolult, kései csúcsíves idomú keresztboltozat borítja a szentélyteret, amelyik egyedül álló a Kárpát-medencében. Az apszis a tengelyvonaltól Y alakban kétfelé ágazik, ami által ikerszentély képződik; profán hasonlattal: nadrágszár. Tisztán csúcsíves, fél nyolcszög záródású, saroktámpilléres kis termek bújnak meg a remek reneszánsz főoltár (1635) mögött. A további két, szintén sarokgyámköves oldalkápolnával együtt „sikerült” egészen bonyolult alaprajzot szerkesztenie és megalkotnia az ismeretlen nevű, 17. századi építőmesternek.
A templomkert bejáratánál nyolc-oldalú keresztelőkápolna áll. Szent Anna nevére szentelték fel a 18. század elején, Aspremont Julianna építtette, II. Rákóczi Ferenc fejedelem testvére. Elhagyva Zborót déli irányban Bártfa-fürdőn „meglátogatjuk” Erzsébet királynét, akinek egész alakos bronzszobrát Donáth Gyula alkotta 1903-ban. Csoda, hogy épségben megmaradt.
