Két idősödő férfi, egykori barát pattanásig feszült beszélgetése áll A gyertyák csonkig égnek című színjáték középpontjában, amelyet a József Attila Színház stúdiójában Csiszár Imre rendezésében mutattak be tegnap.
A Márai-regényből készült kétórás kamaradarab végig egy helyszínen, egy régi kastély szobájában játszódik, ide várja – kínos készülődés közepette – több mint negyven év után Henrik, a tábornok a régi jó barátját, Konrádot, akitől az igazságot akarja megtudni. Azt, amelyre negyven éve vár. A drámai, vívódásokkal teli darab lényegi részét így a két férfi közötti, kiélezett párbeszédek teszik ki, amelyet átütő erővel sikerült színpadra adaptálnia Pozsgai Zsolt drámaírónak.
A mindvégig nyomasztó, zaklatott estén elszabadulnak az indulatok: Henrik minden sérelmet rázúdít az évtizedek óta nem látott Konrádra. S miután túljutnak ezen, felszínre törnek az olyan örökérvényű, már-már filozofikus gondolatok és kérdések, hogy mi, és min alapszik a barátság, tönkremehet-e a két férfi közötti kapcsolat egy nő miatt, vagy hogy létezik-e egyáltalán igaz barátság? Konrád szerint ez a legerősebb kapcsolat két ember között, ami előbb-utóbb belefullad az önzés és a hiúság mocsarába. Az 1942-es regényt nagyon is szöveghűen vitte színpadra a rendező, ami szerencsére egyáltalán nem válik terjengőssé vagy monotonná. Az előadást egyértelműen a két színész, Rékasi Károly és Nemcsák Károly játéka teszi felejthetetlenné. A két férfi közötti beszélgetés sokszor hat egy-egy erőteljes monológként – főként Rékasi Károly mélyreható megnyilvánulásai emlékezetesek, illetve az, ahogyan képes darabokra szedni a múltat.
És ahogy a múlt eseményei pillanatról pillanatra felidéződnek benne, úgy válik az előadás egyre feszültebbé, míg végül a mozaikdarabkákból összeáll a múlt. Rékasi egy tábornokhoz méltón, katonásan és szuggesztíven alakítja a megkeseredett férfit, aki felesége, Krisztina halálával mindenét, életbe vetett hitét is elvesztette. Nemcsák Károly pedig magabiztosan képviseli a másik pólust: a higgadt, megfontolt férfit, a világpolgárt, aki hol hallgatással, hol szenvedéllyel reagál az őt ért kíméletlen vádakra. A darabban szerepet kapott még a hűséges vadász, akit Botár Endre alakít, Nini, az öreg dajka, akit a Jászai Mari-díjas Molnár Zsuzsanna játszik, valamint Krisztina, a mindkettőjük által szeretett nő, akit Holczinger Szandra jelenít meg. A „nemes vadként” emlegetett nő csupán túlvilági vízióként tűnik fel angyali táncával sokszor a két férfi között.
Az előadás a barátságon kívül olyan morális kérdéseket is feszeget, mint árulás, hűség, valamint egy világrend felbomlása. És a kínos vonzódás, a féltékenység is folyamatosan jelen van, gyötri a tábornokot, aki mindenáron választ akar kapni két kérdésre: Krisztina tudta-e, hogy Konrád meg akarta ölni azon a bizonyos vadászaton, illetve megcsalta-e barátjával a felesége. A felkavaró darab hatása a színészek erős játékán túl abban rejlik, hogy nem kapunk konkrét válaszokat. w
Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek
(József Attila Színház)
Rendező: Csiszár Imre
