Viktoriánus karácsony

A legtöbb mai karácsonyi szokás, amelyet az angolszász országokban tartanak, a viktoriánus korra nyúlik vissza – ilyen például az ajándékok számára kiakasztott harisnya vagy a karácsonyi ének, de az angolok és amerikaiak örülhetnek neki, hogy épp ezek hagyományozódtak az utókorra – a 19. századi Angliában ugyanis ennél jóval különösebb módon töltötték az ünnepeket. Ezek az elfeledett szokások nem véletlenül koptak ki a köztudatból – nem mindenki vágyik ugyanis arra, hogy gipszben töltse az ünnepeket.

Különösen népszerűnek számított Nagy-Britanniában a Snapdragon névre keresztelt játék, amelynek során mazsolát helyeztek egy sekély tálba, amelyet megtöltöttek brandyvel, majd – miután a család körbeállta az edényt – meggyújtották az alkoholt. A játékosok ezután megpróbálták kikapdosni az égő mazsolákat a tálból – aki sikerrel járt, meg is ehette az égő falatot.

A korabeli mulatságokról nem hiányozhatott a szembekötősdi egy fajtája sem – ezt Blind Man's Buff néven emlegették. A játék alapvetően ártalmatlannak tűnik: az egyik játékosnak bekötik a szemét, és ki kell találnia, hogy kit érint meg a társaság tagjai közül – azonban a szabályok itt csaknem mindent megengedtek, így például azt is, hogy különböző akadályokkal nehezítsék az illető útját, akár olyan mértékben is, hogy az illetőnek csontja törjön. Ahogy egy korabeli játékszabály fogalmaz: „kezét-lábát törheti, vagy akár a koponyája is beszakadhat”. A rossznyelvek szerint a szembekötősdinek ezt a szabadfogású változatát a csontkovácsok találták ki – a busás haszon majdhogynem garantált volt számukra egy-egy jobban sikerült este után.

Nem maradhatott ki a különös élményekből az sem, aki személyesen nem vehetett részt ezekben a mulatságokban: ahogy manapság, Viktória uralkodása alatt is képeslapokkal köszöntötték egymást az emberek, bár lehetséges, hogy nem éppen az ünnepek jutnának eszünkbe, ha egy korabeli üdvözlőlapot találnánk a postaládánkban. Az üdvözlőlapok nem sokkal megjelenésük után olyan népszerűségre tettek szert Nagy-Britanniában, hogy csakhamar egy új iparág épült rá – a kereslet akkora volt, hogy 1880-ban már tízmilliónál is több képeslapot nyomtattak az országban. Volt olyan lap, amelynek az üdvözlő versikéjét Lord Tennyson írta – és ezért a munkáért fejedelmi, ezer guineás honoráriumot vehetett fel. Az illusztrációk pedig nem feldíszített karácsonyfákat vagy meghitt ünnepi jeleneteket ábrázoltak – akadt köztük olyan, amelyen egy halott kismadár szerepelt, de volt olyan is, amelyen két kagyló kíván boldog karácsonyt a címzettnek.