Az utóbbi években egyre több pszichológust és szociológust foglalkoztat a „kapunyitási pánik” jelensége, azaz a huszonévesek életkezdési válsága. Már jó ideje megfigyelhető a tendencia, hogy a fiatalok egyre később köteleződnek el és alapítanak családot: a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület ezt a problémát dolgozza fel új, Kibontakozó felnőttkor című kiállításán.
Molnár Judit Lilla installációja a játék és a tanulás arányának felborulását dolgozza fel (Fotó: Lakatos Attila)
A sajátságos, 18–25 év közötti identitásra, az azzal kapcsolatos változásokra, nehézségekre reflektál a Kibontakozó felnőttkor című, október 14-ig látható tárlat a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület budapesti, Rottenbiller utcai galériájában. A pszichológiai szakkifejezés, amely a kiállítás címét is adta, a korábban elsajátított szabályrendszerek eltűnésével való szembesülésre, az iskolát, egyetemet elhagyó huszonévesek gyökértelenségére és az ezzel kapcsolatos személyiségbeli változásokra utal.
A tárlat ennek az élethelyzetnek a folyamatait mutatja be a korosztályos problémákat jól ismerő képzőművészek alkotásainak segítségével.
A kurátor Margl Ferenc volt, a huszonévesek alapélményeit feldolgozva a játék fogalmát helyezi a középpontba. „A játékszabályok átírása, azok adaptálása és kiterjesztése, új rendszerek elsajátítása, felkészülés és reagálás a szabályok változására. Kilépés, elrugaszkodás, felnőtté válás” – olvasható a tárlat bemutatásában. Rögtön az első mű erre a felvetésre reagál: az osztályfőnöki órák szokásos feladatát teljesítve minden művész írt egy levelet öt évvel későbbi önmagához, cenzúrázva a nem nyilvános részleteket. Bár mindegyik alkotó máshogy kezelte ugyanazt a feladatot – volt, aki mostani munkaszerződését szerkesztette át, mások valódi levelet fogalmaztak meg –, egy pont közös volt: a bizonytalan tervek és a kilátástalanság.
A legtöbb alkotó a játékszabályok megváltozására, torzulására vagy éppen a játék fenntarthatatlanságára reflektált művével. Antal István Doctrine Personality című videoinstallációja például a szabályok eltűnésének viselkedésbeli következményeit vizsgálta: művészi kísérletében kamasz fiúkat kért meg, hogy egy vízzel felfestett pályán focizzanak. A közel háromnegyedórás videóból tisztán kitűnik, hogy a pálya határvonalainak felszáradásával párhuzamosan hogyan válik egyre agresszívabbá a fiúk játéka. Az alkotó ezzel szimbolizálta és magyarázta a felnőttkor szélén álló fiatalok személyiségében lezajló változásokat.
Papp Sándor Dávid Playground-sorozatával a játék lehetetlenné válását, a gyerekkor befejezésének kényszerét dolgozta fel. Nyolcrészes szitanyomat-sorozatában a hinták téglafalba ütköznek, a játszótéri játékokat rácsok zárják el, a pingpongasztalnak pedig szögesdróttá válik a hálója. Hip-hop című installációjában az ugróiskola végigjátszása során ütközik – szó szerint – falakba a látogató. Szintén a megváltozott játékszabályok témáját dolgozza fel Check, illetve Amateur című páros alkotása. Az egyiken egy sakktábla sarkának kockáit színezte át, egyetlen sötét mezővé alakítva a korábban szabályos játék egyik szögletét. Műve mellett szerepel egy – szintén sakktáblamintás – koptatott, régi, ruhabolti reklámzacskó, amely talán a játék alternatívájaként kínálja magát.
Két központi installáció is szerepel. Tulisz Hajnalka A jövő múzeuma című alkotását csak az tekintheti meg, aki újra gyerekké válva fölmászik egy kötéllétrán. A plafon magasságában lógó, sátorral lefedett mű így a „felnőttek” számára nem látható. A művész ezzel a kialakuló korlátokkal és identitásbeli változásokkal szembesít. Molnár Judit Lilla Bunker című monumentális alkotása az egyetlen a tárlaton, amely az oktatás problémáját is bevonja a kérdésfelvetésbe: iskolai tankönyvekből felépített, négyszög alakú, létrákkal és színes mászókákkal megtámasztott bunkere a játéktól való elzártság traumáját, a játék és a tanulás arányainak – a tanulás javára történő – teljes felborulását dolgozza fel. Installációja az összes alkotás közül a legkifejezőbben mutatja be, hogy milyen falakba ütközik ma a gyermekiség megélése.
