Három új, az Arany János-kutatásban meghatározó szakkönyvet mutattak be hétfő este a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A kiadványok megjelenése az Arany-emlékév jelentős eseménye: a kritikai kiadás első része, és a két hiánypótló tanulmánykötet új perspektívából értelmezi az életművet.
A tudományos élet képviselőinek feladata, sőt kötelessége időről időre szemlét tartani a nemzeti kultúra meghatározó alakjainak életműve felett és felülvizsgálni az addig felhalmozott tudást. Ez az igény hívta életre az Universitas Könyvkiadó gondozásában megjelent három Arany János-szakkönyvet is, amelyeket hétfőn este mutatták be a Petőfi Irodalmi Múzeumban.
Prőhle Gergely nyitóbeszédében jeles alkalomnak nevezte a könyvek megjelenését, amelyek a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontjával együttműködve születtek meg. „Látható, élvezhető kezd lenni az Arany János 200 emlékév, ráadásul nemcsak a szakma, hanem a szélesebb közönség számára is érdekesek lehetnek ezek a könyvek” – hangsúlyozta a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója.
Az új kritikai kiadás első kötete az Arany János munkái, Lapszéli jegyzetek, Folyóiratok I. címet kapta, Szörényi László irodalomtörténész elmondta, a könyv elképesztő kutatómunka eredménye. Hozzátette, Arany írásaiból, jegyzeteiből több érdekesség is kiderül, például hogy a Schiller- és Shakespeare-ünnepeket kellő humorral tárgyalta, valamint új szavakat is használt.
A „Hazám tudósi, könyvet nagy nevének!” című tanulmánykötetben Arany János pályájának művelődéstörténeti olvasataival ismerkedhetünk meg. Szilágyi Márton hangsúlyozta, hogy ez a kiadvány Arany János művelődéstörténeti olvasatára törekszik, bár, nem léphet fel a teljesség igényével, csak szilánkokat villant fel. A kötet tizenhárom tanulmányát irodalomtörténészek mellett a jogtörténet, a néprajz, a történettudomány, a nyelvészet, a zenetudomány és a színháztörténet művelői jegyzik. Mint elmondta, ebben a kötetben két markáns irány különíthető el: az egyik Arany Jánost értelmezi szokatlan perspektívából, a másik pedig egy-egy szöveget elemez valamilyen nézőpont szerint: Takáts József irodalomtörténész a Buda halálát a politikatörténet felől interpretálta, Rajnai Edit színháztörténész Arany vándorszínészi periódusát értelmezte, míg Deák Ágnes irodalomtörténész azt vizsgálta, hogy Arany folyóiratai milyen nemzeti és társadalmi kérdésekre reagáltak.
Ennek a kötetnek a párja az „Óhajtom a classicus írók tanulmányát” című könyv, amely Aranyt az európai irodalom felől tanulmányozza. S. Varga Pál irodalomtörténész bemutatójában kiemelte, hogy Arany műveinek megírása során a nagy klasszikusokra támaszkodott: Arisztophanészra, Vergiliusra, Cervantesre, Shakespeare-re, Burnsre, Puskinra és másokra. A nyáron elhunyt Tarjányi Eszter irodalomtörténész esszéjében a Családi kör című Arany verset Burns–Heine–Petőfi viszonyában vizsgálta, s rámutatott, hogy az idillre való rájátszás jelen van Aranynál, az otthonosságot pedig épp az otthontalanság ábrázolásával érte el.
A kiadvány előszavából mindemellett az is kiderül, hogy a kötet fő törekvése olyan problémafejezetek közreadása, amelyek új lehetőségeket adhatnak a további kutatás számára – írta Korompay H. János, a könyv szerkesztője. A kötetben publikált összehasonlító tanulmányok mind azt bizonyítják, hogy Arany költőként, műfordítóként és gondolkodóként is az európai irodalom színvonalán állt.
Prőhle Gergely nyitóbeszédében jeles alkalomnak nevezte a könyvek megjelenését, amelyek a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontjával együttműködve születtek meg. „Látható, élvezhető kezd lenni az Arany János 200 emlékév, ráadásul nemcsak a szakma, hanem a szélesebb közönség számára is érdekesek lehetnek ezek a könyvek” – hangsúlyozta a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója.
Az új kritikai kiadás első kötete az Arany János munkái, Lapszéli jegyzetek, Folyóiratok I. címet kapta, Szörényi László irodalomtörténész elmondta, a könyv elképesztő kutatómunka eredménye. Hozzátette, Arany írásaiból, jegyzeteiből több érdekesség is kiderül, például hogy a Schiller- és Shakespeare-ünnepeket kellő humorral tárgyalta, valamint új szavakat is használt.
A „Hazám tudósi, könyvet nagy nevének!” című tanulmánykötetben Arany János pályájának művelődéstörténeti olvasataival ismerkedhetünk meg. Szilágyi Márton hangsúlyozta, hogy ez a kiadvány Arany János művelődéstörténeti olvasatára törekszik, bár, nem léphet fel a teljesség igényével, csak szilánkokat villant fel. A kötet tizenhárom tanulmányát irodalomtörténészek mellett a jogtörténet, a néprajz, a történettudomány, a nyelvészet, a zenetudomány és a színháztörténet művelői jegyzik. Mint elmondta, ebben a kötetben két markáns irány különíthető el: az egyik Arany Jánost értelmezi szokatlan perspektívából, a másik pedig egy-egy szöveget elemez valamilyen nézőpont szerint: Takáts József irodalomtörténész a Buda halálát a politikatörténet felől interpretálta, Rajnai Edit színháztörténész Arany vándorszínészi periódusát értelmezte, míg Deák Ágnes irodalomtörténész azt vizsgálta, hogy Arany folyóiratai milyen nemzeti és társadalmi kérdésekre reagáltak.
Ennek a kötetnek a párja az „Óhajtom a classicus írók tanulmányát” című könyv, amely Aranyt az európai irodalom felől tanulmányozza. S. Varga Pál irodalomtörténész bemutatójában kiemelte, hogy Arany műveinek megírása során a nagy klasszikusokra támaszkodott: Arisztophanészra, Vergiliusra, Cervantesre, Shakespeare-re, Burnsre, Puskinra és másokra. A nyáron elhunyt Tarjányi Eszter irodalomtörténész esszéjében a Családi kör című Arany verset Burns–Heine–Petőfi viszonyában vizsgálta, s rámutatott, hogy az idillre való rájátszás jelen van Aranynál, az otthonosságot pedig épp az otthontalanság ábrázolásával érte el.
A kiadvány előszavából mindemellett az is kiderül, hogy a kötet fő törekvése olyan problémafejezetek közreadása, amelyek új lehetőségeket adhatnak a további kutatás számára – írta Korompay H. János, a könyv szerkesztője. A kötetben publikált összehasonlító tanulmányok mind azt bizonyítják, hogy Arany költőként, műfordítóként és gondolkodóként is az európai irodalom színvonalán állt.
