Kultúra

Új műfaj felé nyit a Müpa

Különleges ősbemutatók a CAFe Budapest programján

Különleges ősbemutatóknak ad otthont október 21-én a Müpa Fesztivál színháza. Máté Gábor állítja színpadra Tihanyi László legújabb, stage music műfajban készült darabjait, többek között Fullajtár Andrea, Meláth Andrea és Cser Krisztián szereplésével.

tihanyilászló576
Tihanyi László zeneszerző. Fotó: Müpa/Cafe Budapest
A külföldön jól ismert stage music magyarul hangszeres színházi műként szokott szerepelni, de a kifejezés kevéssé írja le a kevert műfaj sajátosságait. A magyar kortárs zenei élet egyik legkeresettebb zeneszerzője, Tihanyi László szerint „magyar nehezen besorolható műfajról van szó” és „máig sok bizonytalanság van a besorolás körül”, pedig a műfaj Sztravinszkij A katona története óta létezik. „Alapvetően más, mint az opera. Egyfelől színpadot igényel, másfelől igyekszik tágan értelmezni az előadási lehetőségeket, bátran használja a prózát, a hangszeres zenét és az éneket is, sőt például a most bemutatásra kerülő Vörös izzás című darabomban egy mozgásszínházi produkció is meg fog jelenni” – magyarázta a zeneszerző, hozzátéve, hogy kevés alkalom nyílik az ilyen típusú darabok bemutatására, bár nagyságrendekkel olcsóbbak, mint a klasszikus opera.

A Vörös izzás története tizennégy ősi, japán haikuból épül fel, amelyeket egy narrátor mesél el. A darab alapgondolata egy fiatal nő szerelmi csalódásából fakadó áldozathozatala. Emellett szerepel egy részlet a Lótusz szútrából is, amely a nők lehetőséget mondja el a nirvánába vezető út kapcsán. (Ebbe az állapotba elméletileg csak a férfiak juthatnának el.) Ezt a szakaszt egy hattagú kamarakórus adja elő, leginkább az európai gregoriánra hasonlító stílusban.

A másik darab, a Fehér rózsa egy sorozatos félreértésektől hemzsegő családi dráma, ahol az egyik idősíkon a férj emlékezik vissza a házasságra, a másikon a feleség múltban, a barátnőjének írt leveleit ismerheti meg a közönség. Így egy jelzésszerűen bemutatott történetfoszlányokból építkező cselekmény jött létre, ahol a ki nem mondott elemeket a zene jeleníti meg. „A forma rengeteg hézagot hagy, amelybe színészek prózai részeihez bekapcsolódik egy férfi és egy női énekes előadása is. Ők azonban nem egyszerűen megismétlik azt, amit a színészek már elmondtak, hanem a narrációból kivett egyes szavakat halljuk újra. Ezek a még csak félmondatokká sem összeálló üzenetek sűrítve koncentrálnak rá a legnagyobb töltettel rendelkező mondanivalóra” – mondta el Tihanyi László.