Újraolvasva – Mészöly címmel tartottak beszélgetést kedd este a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A meghívottak arra tettek kísérletet, hogy Mészöly Miklós életművét felfejtve megpróbálták közelebb hozni műveit a mai olvasókhoz.
Mészöly Miklós a huszadik század második felének egyik legnagyobb hatású magyar prózaírója. Nem lehet róla, műveiről elégszer beszélni. Bazsányi Sándor irodalomkritikus az Újraolvasva – Mészöly-esten kiemelte, a Mészöly-ügy többnyire rendben van: a Jelenkor Kiadó gondozza, kiadja szövegeit, továbbá a vele foglalkozó egyesület és kutatócsoport is jól működik.
Földényi F. László esztéta azonban cáfolta az irodalomkritikust, Földényi szerint ugyanis egyfajta szürke zónába került, vannak olyan hallgatók az egyetemeken, akik még nem hallották a nevét. Mindennek az okát abban látja, hogy Mészöly Miklós munkássága egyenetlen, vannak jó és kevésbé jó írásai, ráadásul a ’80–90-es években mintha kicsúszott volna az idő alól, több írása nem állta ki az idő próbáját – mondta.
Az 1956-tól szabadfoglalkozású íróként dolgozó Mészöly életművének gerincét elbeszélések, novellák, kisregények alkotják, de több esszé-, publicisztika-, dráma- és mesekötet szerzője. A korai rövidprózát a határozott szituációrajz, fegyelmezett szerkesztés, erőteljes atmoszféra jellemzi. Írástechnikáját a tömörítés, a távolságtartó narráció, a bölcseleti beállítottság és a formafegyelem egyaránt jellemzi pályájának szinte minden szakaszában.
A Magasiskola a solymásztelep megjelenítésével a dokumentum tényszerűségét és a parabola utalásosságát egyesíti. Az atléta halála francia nyelven jelent meg először, majd a magyar kiadással egy időben német nyelven is. A Jelentés öt egérről realisztikus pontosságú, szilárd szerkesztésű s egyben példázatos történetek sora. A szenvedélyes érdekeltség drámáját követi az ószövetségi templomi nyomozó története, a Saulus. Ebben a regényben a koncentrált elbeszélés, a parabolisztikus jelentéssűrítés a létélményt, személyiségállapotot nem mint pszichológiai anyagot, hanem formaalakító műalkotáselemként működteti. Az Alakulások két és fél évtized rövidprózáját átfogó, reprezentatív elbeszélésgyűjtemény, a megújuló magyar próza sajátos dokumentuma. A Film regényformája a kamera és rendezés reális fikcióvá tételéből származik. A tágasság iskolája, valamint az Érintések esszék, filozofikus fragmentumok, művészeti, elméleti reflexiók gyűjteményei.
Az 1970-es évek második felének prózakoncepciójában változatlanul megtartja jelentőségét az utalásos beszéd műveiben, ám mindinkább a helyzetek, idősorok rétegessége, a folyamatos narrációt, az epikus kontinuitást felváltó töredékesség lesz jellemző. A különböző időkben-terekben folyó eseménysorok párhuzamos, szimultán elbeszélése válik meghatározóvá a Megbocsátás című kisregényben, a kilencvenes évek rövidprózájában és a Családáradás című regényben is.
Visy Beatrix irodalomtörténész kiemelte, Mészöly művei sokféleképpen értelmezhetők, de valóban egyenetlen életműről van szó, ami nehezen megfejthető. Műveit maga az író tette folytathatatlanná, zárványossá – mondta. Németh Gábor író azt hangsúlyozta, hogy Mészöly megfejthetetlenségét kellene talán megválaszolni. Az olyan szövegeiben, mint a Film ugyanis elementáris-radikális hangot üt meg. Mint Földényi rámutatott, az író létélményt, közérzetet mutat meg könyveiben, amelyek rövidebb szövegeiben ugyan nagyon jól működnek, azonban hosszabb regényeiben már kevésbé, vagy nem mindig. A Film című regény nagy sikert aratott, viszont az Atléta halála vagy a Saulus már nem állták ki az idő próbáját – utóbbi két mű, mintha a Film előkészületei lennének. Az esztéta szerint Mészöly azért is megfejthetetlen, mert semmilyen hagyományba nem illik bele, nincsenek történetei, szövegeiben egyetlen hiteles, pontos pillanat megragadására törekszik.
A meghívott vendégek mindannyian egyetértettek abban, hogy Mészöly időkezelése egészen szokatlan, ami részben azonos a posztmodern irodalom időkezelésével, másrészt teljesen különbözik attól. Grammatikai jelen időt használ szövegeiben, azonban ez nem azonos a jelen idővel.
