Tíz év után folytatódnak a jedik csodálatos kalandjai

A rohamosztagosok is az űreposz folytonosságát testesítik meg, hiszen a történetek állandó szereplői, s már a védőruhájuk alapján megállapítható, hogy a történetfolyam melyik szakaszában játszódik a cselekmény (Forrás: Forum Hungary)

Amióta 1977-ben elkészült az első Star Wars film – amelynek George Lucas rendező később az Egy új remény alcímet adta –, valóságos megamitológia épült a cselekményére. Világszenzáció volt akkoriban egy ilyen alkotás az újszerűen ható trükkjeivel, a szerethető szereplőivel, a gonoszság mindent felülmúló megtestesítőjeként megjelenítő félelmetes Darth Vaderrel, aki rajongók ezreinek okozott rémálmokat, s azóta már nemzedékek nőttek fel ezeken a történeteken. S habár a Csillagok háborúja-sorozat középpontjában a hat mozifilm áll, történetét ezer meg ezer szálon bonyolították tovább könyvekben, képregényekben, rajzfilmekben, de még videojátékokban is. Így épült fel az a megamitológia, amelynek ma nyílik meg a legújabb fejezete, mintha újabb mítoszokat hoznának létre az alkotók. S vélhetően hoznak is.

A laikusok és a szakma

A filmművészet századik születésnapján, 1995-ben – annak emlékére, hogy egy francia testvérpár, Auguste és Louis Lumiere egy évszázaddal korábban készítette el a mozgókép rögzítésére és vászonra vetítésére, valamint a felvételek másolására egyaránt alkalmas szerkezetét, amelyet kinematográfnak nevezett el, és ezzel 1895. december 28-án Párizsban megtartotta a világtörténelem első nyilvános, kereskedelmi célú filmvetítését, s azóta is ettől a naptól számítjuk a mozi és a film történetét – a rangos és jelentős jubileum alkalmából számtalan összegzést, rangsort, értékelést, elemzést készítettek szakértők, kritikusok, újságírók. Talán laikusok is. Persze. Őket sem szabad elhanyagolni vagy lekicsinyelni. S a Csillagok háborúja – Egy új remény volt az a film, amely a legtöbb ilyen összesítésben az első helyen végzett mint „minden idők legjobb filmje”.

Esendők, naivak is lehetnek

Nem lehet persze pontosan meghatározni, hogy melyik „minden idők legjobb filmje”, nincs erre objektív mérce, s ezernyi szubjektív tényező befolyásolhatja, hogy ki és hogyan állítja össze a maga listáját, mert akár egymásnak ellentmondó vélemények is lehetnek szakmailag egyaránt megalapozottak. Mégis sokat jelent, hogy egymástól függetlenül több különböző szavazás is ezt az alkotást hozta ki a legmaradandóbbnak. Egy-egy fanatikus rajongót pedig úgysem lehet eltéríteni a meggyőződésétől, hogy csakis a rajongásának a tárgya – és semmi más! – lehet minden idők legjobbja, világelsője.

Amikor George Lucas 1977-ben, tehát csaknem négy évtizeddel ezelőtt elkészítette minden idők legeslegelső Star Wars filmjét, tulajdonképpen még csak egy alkotásban gondolkodott, izgalmas sci-fit akart forgatni, annak minden szükséges kalandelemével együtt, mégis emberit, olyan főszereplőkkel, akik halandó valójukban szerethetők, éppen csak egy kicsit szuperhősök, s ugyanakkor esendők és naivak is tudnak lenni, vagyis az összes pozitívumaik ellenére sem hibátlanok, nem legyőzhetetlenek. Szembesülve azonban a világsikerrel, később már arról kezdett beszélni, hogy ő tulajdonképpen egy sokrészes történetfolyamot képzelt el, amelynek az 1977-es film cselekménye nagyjából a közepén helyezkedik el. Később írta fel alkotásának főcímében, hogy Egy új remény, meg azt is, hogy negyedik rész, s ekkor kezdte lassan építgetni a mitológiát, amelyet világszerte többmilliónyian annyira szeretünk.

A főmesemester dicsősége

Hamarosan elkészültek az újabb filmek – A birodalom visszavág 1980-ban és A jedi visszatér 1983-ban –, amelyekkel már valóban sorozattá változtatták a történetet. Ekkor azonban úgy tűnhetett, hogy a Lucas által bejelentett előzmények, majd a történetnek A jedi visszatér utáni cselekménye után játszódó része mégsem készül el. Nagy volt azonban a közönség nyomása, ha a főmesemesternek járt a szája, akkor immár a rajongók elvárták, hogy tartsa is magát ahhoz, amit korábban elkotyogott. Meg persze – nem szabad ezt sem letagadni – közbeszólt az üzleti érzék is, amely bizony felmérte, hogy ezzel a témával újabb kasszasikereket lehet elérni. Vagyis: a Csillagok háborúján még bőven van bőr, amit le lehet nyúzni. De nem baj, mert a rajongók el is várják az újabb és újabb részeket.

Így hát 1999-ben elkészült a Baljós árnyak – a cselekmény alapján a történet első része –, majd 2002-ben A klónok támadása, és végül 2005-ben A Sith-ek bosszúja. Ezzel Lucas beváltotta ígérete előzményfilmekre vonatkozó részét. De még adós maradt a folytatással, a hatodik epizód utáni eseményekkel. Az űreposz történetfolyamának ezt a fejezetét lapozzuk fel holnap – a legszerencsésebbek már ma este, éjfél után – a mozik nézőterén, s annak alapján, amit az előzetesekben láttunk, méltán számíthatunk arra, hogy ezúttal sem ér bennünket csalódás. Lucas egy kapitális nagymester, immár negyven esztendeje minden közönségigényre ráérez. Vagy megteremti magának… Ahogy a csodálatos űrkalandokat is megálmodta.

A kedvezményezett
Daniel Fleetwood magával vitte a titkát a sírba