Tiszakóród a folyón túli Mezővárival (Vari) szemközt, az államhatárt képező Tisza déli partján fekszik. Chorod néven 1334-ben olvasni először róla, a szatmári Tiszahát 14. századi községei között, akkor a Kölcsei nemzetség tagjainak jogát megerősítették a révvám felének birtoklásában, 1415-ben már Korodként írták a helységet és az ősi Kusaly família örökségéhez tartozott.
Tiszavasvári hatalmas református temploma (A szerző felvétele)
Ők 1488-ban a Perényiekkel cseréltek, 1550-ben pedig a rozsályi Kúnok kezére jutott Kóród, akik a maguk uradalmához kapcsolták. Amikor Barkóczy László nőül vette Rozsályi Kún Annát 1591-ben, az ara kezével a falu is a férjnek jutott. Örököseik lettek a Kende család népes tagjai, Kende Zsigmond egészen a 20. század elejéig megtartotta helybeli javait.
A település régi templomáról nem maradtak fenn források, egyedül a gótikus hajó délnyugati sarkának lábazat fölötti kváderkövén olvasható egymás alatt egy hiányos 152… és egy 1566-os bevésett évszám. Csupán annyit tudhatunk biztosan, hogy a 15. században készült, majd a következő évszázadtól a helység református híveit szolgálta. Eredeti védőszentjének kiléte homályban maradt. Az átlagos falusi méretű, keletelt szentélyű egyház gótikus mivoltára az alaprajzi elrendezésén kívül csak néhány részletformája emlékeztet. Elsősorban a nyolcszög öt oldalával záródó apszis, amelynek sarkait kétosztatú, átlós irányú pillérek támasztják. Déli oldalán két csúcsíves ablak látható, a hajó falán ugyancsak két, ugyanolyan formájú ablak bocsát be fényt az épületbe. Egykor sekrestye állt a szentélytől északra, amit az északnyugati támpillér derékszögű állása tanúsít. A nyugati barokkos stílusú torony a 19. század elején készült, saroktámaszai a régieket utánozzák. Abban az időben még lehetett látni gótikus faragott kő mérmű maradványokat, a kapuk is csúcsívesek voltak – olvashatjuk Papp Szilárd régész 2011. évi beszámolójában (Középkori egyházi építészet Szatmárban). Érdemes lenne műemléki kutatást végezni a templomon további részletek, és korabeli – lemeszelt – falképek fellelte reményében.
Tiszavasvári a közúton száznegyven kilométerre nyugatra található Kóródtól, a ma tizenháromezres lakosságú város eredete, kialakulása kuriózum. Két település volt egykor a mai város helyén: Bűd és Bűdszentmihály (a bűd szó török eredetű, honfoglalás kori, a ’bő’ név d képzős alakja). Bűd falu 1241-ben elpusztult, de Szentmihály túlélte a tatárjárást, 1292–95 között már a második egyház épült, Szent Mihály arkangyal tiszteletére, a sorban harmadik egyházat az ecsedi Báthoryak emelték 1495-ben.
Bűd az 1400-as években újraéledt, később mégis kétszer elpusztásodott. Bűdszentmihály 1440 óta létezett e néven, 1598-ban Báthori András erdélyi fejedelem alapította újra. A 17. században örmény kereskedők kárpát-ukrán telepeseket hívtak be, az 1620-as években a birtokos Lónyai család hajdúkat telepített a vidékre. A sok hányattatás dacára 1848-ig megőrizte mezővárosi rangját a helység.
A település ősi templomát az eredeti falak felhasználásával újították meg a református hívek 1667-ben. Ácsolt fa haranglábján két, 1650-51-ben készült bronz harang függött; Wierd György és Lecheler mester öntödéjében készültek Eperjesen. Ma már csak az 1760-61-ben átépített nyugati harangtorony őrzi az egyház középkori eredetét. Vaskos, háromemeletes testét masszív harántpillérek erősítik, 1788–89-ben bővítették a gyülekezeti termet, karzattal és deszka menyezettel látták el, később boltozattal cseréltek fel. Alapos renoválása nemrégiben történt (képünkön). Bűdszentmihály lakosai sokat perlekedtek, civódtak a szépen gyarapodó település névadásával, amíg végül a helyben 1826-ban született, 1848-ban hősi halált halt forradalmár, Vasvári Pál nevére keresztelték el 1952-ben. Városi rangját 1986-ban kapta vissza az államtól.
A tőle tizennyolc kilométerre, a folyó partján levő Tiszadada község 1254-ben bukkan fel először írásban, a Gut-Keled nemzetség földjén, 1300-ig István bán és fia birtokolta, később a Báthoryak osztoztak rajta. A 13. századi eredetű templomának keletre néző szentélye a második világháború előtt készült fényképen és mérnöki felmérési rajzon Árpád-kori apszisos kerek egyházat, úgynevezett rotundát mutat. Aztán 1944-ben az előre nyomuló szovjet tüzérség felrobbantotta a műemlék építményt, ma csupán egy szerény fémtábla mutatja a helyét.
