Tapolca, Diszel meg a pálosok

Szláv eredetű a neve: Toplica, Teplice, azaz meleg víz. III. Béla király oklevele megemlítette, hogy az uralkodó egy jelentős birtokot adományozott udvari papjának, a helység első temploma tehát már a 12. században is állt. Egy évszázad múltán, 1280-ban Kőszegi Péter veszprémi püspök az egyházmegye legszebbikének nevezte a Szűz Mária tiszteletére szentelt templomot.

Tapolca a középkorban mezővárosi rangra emelkedett a római kori főútvonal nyomvonalát követő, kihasználható kalmárkodás jóvoltából. A bőséges vízfolyások övezte magaslaton az 1400-as években kisebb vár épült a dél felől érkező, vészjósló muszlim terjeszkedés miatt, utóbb azonban a törökök (1554-ben) maguk rombolták le, maradványait a hódoltság idején mindvégig felhasználták a helybeliek. Mezővárosi címét 1871-ben veszítette el Tapolca, az 1881. évi országos népszámláláskor 5893 lakója volt, jelenleg nagyjából tizenötezren élnek az 1966 óta ismét városi rangú településen.

Az országos hírű Malom-tó –amely naponta harminckétmillió liter langyos karsztvizet bocsát a helység híres barlangjából a Balaton felé – az első számú attrakció. A második a közelében fekvő dombháton a fákkal sűrűn körülvett plébániatemplom, amelyet csak akkor láthatunk a park felől, amikor a fák ősszel elveszítik lombkoronájukat. A barokk stílusú, magas nyugati tornyú és tágas hajójú épülethez csatlakozik a középkori, a hódítást is túlélt, érett gótikus stílusú szentély. Félnyolcszög-záródású, a sarkain magas támpillérekkel, épségben megmaradt a 15. századi boltozat, valamint az északi, a 12. századból megmaradt kápolna feltárt falszakasza. A gyülekezeti tér déli, külső oldalán előbukkant egy tölcsér formájú, román kori ablak, továbbá a csúcsíves főbejárat, a levert vakolat alól pedig előtűnt egy ötszáz éves női arcmás is.

Tapolcához 1977-ben hozzácsatolták a várostól öt kilométerre kelet felé fekvő Csobánc-hegy lábánál található Diszel községet, amelynek jelenleg mintegy ezer lakosa van. Már egy 1130 körüli írásban is szerepelt, egy etimológiai szófejtés szerint a legkorábbi írott neve Dezl formában olvasandó, az akadémiai szótár véleménye szerint a német „Diezili” személyből származhat. Egy másik névfejtés, amely szerint a Diszel helynév valóban a varázslatos Balaton-felvidéki táj „dísze”, nem vehető komolyan. Az Y formában szétágazó főutcájú falun keresztül folyik a Kapolcs felől érkező víz, majd a Szigligeti-öböl felé továbbkanyargó Eger-patak. Nem is olyan régen még hét malom kerekeit hajtotta, az egyik még ma is otthont kínál az Első Magyar Látványtár gyűjteményeinek.

A község középkori Szent Márton-plébániája szerepelt az 1333. és 1335. évi pápai tizedjegyzékben, 1550-ben még megvolt a régi templom, a portyázó törökök 1572-ben rombolták le. Az 1755-ben újratelepült község templomát a barokk kor ízlése szerint újították meg, az 1990-es években Koppány Tibor műemlékes régész tárta fel a régen bevakolt, 12–14. századi, román kori és gótikus stílusú ablakokat, továbbá néhány színes falképtöredéket. Tapolcáról Devecser felé autózva észak felé, a kitermelt zalahalápi bazaltbányán túl három kilométere keletre szembetalálkozunk Sáska falucskával. Az alig kétszáz lelkes helység temploma és jámbor hívei az Árpád-házi Szent Imre herceg nevét tisztelik a középkori épület múltjában, maradványaiban.

Csánki Dezső (1857–1933) történeti földrajza (1897) szerint a község neve 1385-ben szerepelt először összeírásban. A régészek ennél korábbra datálják, az 1241–1242-es tatárjárásig, amely után az elpusztult kápolna helyére új egyház épült. Felszentelését IV. Béla király személyes jelenlétével tisztelte meg 1250 nyarán. Az Árpád-korban az udvari vadászterületek, majd a 13. század második felétől a Rátold nembeli Gyulafy család birtokai közé tartozott. Az 1260-as évek elején a földesúr Gyulafy alapíthatta a bakonyszentjakabi pálos klastromot a barátok számára, II. Pál veszprémi püspök, királyi alkancellár 1263-ban vizitációs szemleúton járta végig az egyházmegye építkezéseit.

Sáskától északkelet felé gyalog haladva megtaláljuk az időközben feltárt és régészetileg rendezett Szent Jakab-kolostort, amelytől már csak egy rövid séta az 511 méter magas Agár-tető, tőle északra pedig a bámulatos és titokzatos dabosi romtemplom.