Az északi Vág- és hegyvidéket szinte mindenütt benépesítették 1250-től 1300-ig Liptóban és Turócban, ahol csak sík területet és lakatlan erdőket találtak a bevándorlást szervező ardók (erdőóvók). A kósza szláv őslakosság helyét elfoglalták a délebbről ide érkezett magyar ajkú családok, akiknek fiatal férfi tagjait jobbágyfiúknak – filii iobagionesnek – neveztek. Ők már nem az ország más részein jobbágyoknak mondott pórnéphez tartoztak, a központi hatalom tervszerűen nyújtott részükre kiváltságot.
(A szerző felvétele)
A változás természetes hajtóereje a szaporodás volt. „Az apának, aki addig csak egynek számított, örökébe léptek a fiai, így egyszerre megtöbbszöröződhetett a család. Mivel fő foglakozásuk a halászás és a vadászat volt, a megélhetésük érdekében földet is adományozott nekik a király” – olvasható Mályusz Elemér 1922-ben készült Turóc-vármegye kialakulása című könyvében. Csak hogy a bibliai gyarapodás és sokasodás miatt egyre több családtagnak kellett osztoznia a birtokon, amelynek a nagysága mit sem nőtt. Újabb uralkodói ajándékra nem számíthattak; úgy volt ez, mint a Mátyás királynak ajándékot vivő okos leány esete, aki a galambot hozta is meg nem is, merthogy szabadon engedte.
Turóc megye és az azonos nevű folyó felső vidékén barangolunk tovább. A két hete bemutatkozott Ábrahámfalva ikertelepülése ezúttal a tőle másfél km-re levő Lászlófalva (Laclavá). Ez a község is 1250 körül keletkezett azon a területen, amelyet IV. Béla király Pyuknak és fiainak adományozott. Az 1335–61 közötti birtokösszeírásokban négyféle változatban is említették a helységet; 1380-ban már Villa Ladislai alakban bukkant fel újra. 1381-től 1514-ig ötízben szerepelt a falu neve levelekben, a László név különféle írott formáiban: Laczloufalua, Villa Laczlaw, Lazlofalwa stb. Szinte bizonyos, hogy a 11. század végén élt lovagkirály, Szent László a helység régi egyházának patrónusa volt: a harcos uralkodó egyházi kultusza főként az ország északi vidékein terjedt el. A közeli országhatáron túli lengyelek is kedves szentjükként tisztelték, tisztelik ma is. Az 1500-as évek első felében majornak említik, ami a két helység egybeolvadására utal. Birtokosai a Velics, Csertő és Ördög nevű családok voltak. Vályi András országleírásában a község „határja termékeny, erdeje elég, a helység melletti dombon vagyon egy régi templom, de már leomlott félben van…” Éppen arra a templomra voltunk kíváncsiak! A község külterületén pusztulófélben levő temetőkertben találtunk rá. Nem romként, hanem román kori stílusjegyeket viselő, egészségesnek látszó formában. A kelet felé tájolt egyház téglány alaprajzú hajóból, nála keskenyebb négyzetes szentélyből áll; nyugati oldalához tapad a vastag falú, kétemeletes harangtorony, alatta van az előteres bejárat, fölötte urasági karzattal. A hajó déli falába két keskeny, hosszúkás, félköríves ablak nyílik, két másik tölcsérablak az apszison látható déli és keleti irányban.
A torony felső emeletének csúcsíves ikerablakai újkoriak, az említett birtokosok és kegyurak áldozatából készülhettek renoválásként. A süppedő cinteremben a lászlófalvi Velits család Lajos és György nevű fiainak fekete márvány obeliszkje, távolabb Eördeögh Márton és Simon 19. századi sírkövei gondolkodtatják el a távoli utazót.
Turócszentgyörgy (Turčiansky Ďur) Znióváraljától délre, az 519. számú nyitrai út mentén fekszik. Szent György titulusú temploma az egyetlen tisztán gótikus műemlék egyház közel s távol a megyében. A helység a legendás sárkányölő György vitéz tiszteletére szentelt régi falusi egyház körül alakult ki a 14. században, papját és templomát az 1332–37 között kelt pápai tizedjegyzék említi. Birtokát és határainak egy részét 1591-ben a zniói jezsuita szerzetesek kaparintották meg. Még annak előtte épült fel a nyugati, négyemeletes haragtorony, 1602-ben a páterek renoválták a gótika korabeli egyházat, annak köszönhető a templom kései csúcsíves stílusú megjelenése. A II. József király rendeletével megszüntetett szerzetesrend javai visszaszálltak a községre, maradt pénz a templom fenntartására.
Az egyhajós, félköríves szentélyű templom külső hossza 21 méter, a hajó szélessége 9 méter; ötször öt méter területű a toronyalja. Délen öt, északon két támpillér erősíti kívülről a gyülekezeti termet, további két kőpillér gyámolítja az oltárteret. Az épület ablakait 15. századi stílusú faragott kő mérművek díszítik.
