Száz éve, 1918. március 25-én halt Claude Debussy francia zeneszerző, akinek művei kora impresszionista és szimbolista művészetét tükrözik.
Achille-Claude Debussy a Párizshoz közeli St. Germain-en-Laye-ben látta meg a napvilágot 1862. augusztus 22-én, öt testvér közül ő volt a legidősebb. Porcelánkereskedő apját egyáltalán nem érdekelte a zene, de finanszírozta fia zenei oktatását.
Hétéves korától vett zongoraleckéket, kilencévesen lett tanára a költő Paul Verlaine anyósa, Chopin egykori tanítványa. Tízévesen már a párizsi Conservatoire növendéke volt, rá két évre Chopin f-moll zongoraversenyét játszotta, s akkoriban kezdett komponálni. Az 1880-as években került kapcsolatba Csajkovszkij pártfogójával, Nagyezsda von Meck orosz milliomosnővel, aki a nyári szünidőkben rábízta gyermekeinek tanítását, és magával vitte Svájcba, Olaszországba és Oroszországba.
1884-ben egyik kantátájával elnyerte a rangos Római Díjat, amivel három év római ösztöndíj járt. Az örök városban nem érezte jól magát, Verdi és Donizetti zenéje hidegen hagyta, gyakori depressziója kihatott alkotó munkájára, csak Liszt Ferenc szerzeményeiből merített némi ösztönzést. 1887-ben visszatért Párizsba, és a komponálásnak szentelte magát. Állást nem vállalt, zongoristaként és karmesterként is csak néha lépett fel.
Nagy hatást gyakoroltak rá Wagner operái, a német zeneszerző érzékisége, formaismerete, de szélsőséges érzelmi megnyilvánulásai taszították. Megismerkedett az excentrikus zeneszerző Eric Satie-val, aki arra bíztatta, szakítson a hagyományokkal, és ösztönzőleg hatottak rá az impresszionista festők képei is. Az 1889-es párizsi világkiállításon a Jáván és Balin őshonos gamelán zene nyűgözte le (a gamelán zenekar gongokból és különféleképpen hangolt ütőhangszerekből áll), s megtalálta saját hangzásvilágát.
Nevét a Stéphane Mallarmé verse ihlette zenekari költemény, az Egy faun délutánja tette ismertté. A kompozíció a költő hiúságát is legyezgette, a bemutató után ezt írta levelében: "Az Ön illusztrációja a zene finomságával, komolyságával és gazdagságával felülmúlja az én költeményem minden vágyódását és ragyogását..." A kritikusokat viszont meglepték a szokatlan harmóniák, egyikük így sajnálkozott: "Szegény faunnak borzasztó délutánja lehetett."
Debussy 1893-ban fogott bele egyetlen operája, a Maurice Maeterlinck műve alapján készült Pelléas és Mélisande megkomponálásába. A bemutatóra csaknem egy évtizeddel később, 1902-ben került sor, közben az íróval is összeveszett a feldolgozás jogán. Az álom és valóság mezsgyéjén mozgó mű, melynek szinte nincs is cselekménye, újszerűsége ellenére is hatalmas sikert aratott. A magyarországi premierre több mint két évtizedet kellett várni, végül 1925. november 26-án tűzte műsorra a Magyar Állami Operaház, de azóta is csak ritkán játsszák, 2007-ben Miskolcon és a Müpában koncertszerű változatát adták elő.
Magánéletét viharos kapcsolatok jellemezték. Már fiatalon egy férjes asszonnyal volt viszonya, Rómából visszatérve Gaby Dupont lett a társa csaknem egy évtizedre. A kapcsolatot egy énekesnővel folytatott rövid kalandja miatt szakította meg, majd 1899-ben Rosalie Texier-t vette feleségül. Az asszony szerető és gondoskodó volt, de a zeneszerzőt idegesítette művészetek iránti érzéketlensége, 1904-ben elhagyta egy párizsi bankár nála jóval idősebb feleségéért, Emma Bardacért, aki intellektuális társa lett. Rosalie öngyilkosságot követett el, a botrány elől Debussy Londonba menekült. A skandalum elcsendesülése után feleségül vette Emmát, tőle született egyetlen lányának, a rajongásig szeretett Chochou-nak ajánlotta Gyermekkuckó című művét.
