Nem kifejezetten háborús, sokkal inkább megindító, mély, illetve az emberi viszonyokat nagy érzékenységgel megmutató filmet forgatott Lisa Ohlin svéd rendező, forgatókönyvíró.
A hazájában 2016-ban bemutatott Rendíthetetlenek című romantikus dráma november végén. Az idei Skandináv Filmfesztiválon volt látható itthon az Art+Cinema moziban. Lisa Ohlin filmje nem próbál meg több lenni annál, ami: egy igazán szép alkotás arról, hogyan lehet folytatni az életet a háborús küldetés során elszenvedett testi-lelki sebekkel.
Thomas, a fiatal katona Afganisztánban teljesít szolgálatot, az egyik felderítés alkalmával azonban aknára lép, ami felrobban, és elveszíti mindkét lábát. A tragédia után ám nem csak az a kérdés, hogy a volt katona miként képes visszatérni egy teljesen másfajta életbe, hanem az is, ezt környezete hogyan viseli. Családja mellette áll mindenben, de barátnője nem tudja feldolgozni a férfi megváltozott testi-lelki állapotát, így végül elhagyja. A felépüléshez nehéz mentális és fizikai út vezet. Thomas egyetlen reménye a rehabilitáció során Sofie, a Dán Királyi Balett ifjú táncosa, aki egyedi gyógytorna gyakorlatokkal segíti a protézissel való talpra állásban. Sofie-t viszont ugyanabban a kórházban kezelt, rákos nagynénje elvesztése viseli meg. Megpróbáltatásai során a két különc fiatal elkerülhetetlenül egymásra talál. Lisa Ohlin tulajdonképpen egy elszánt katona és egy elhivatott balett-táncos küzdelmeinek néha szívszorító, olykor vicces pillanatait örökítette meg forgatókönyvében és filmjében.
Mind a ketten rendíthetetlenül harcolnak céljaikért, ezt a fáradhatatlan küzdést pedig a főszereplők szemszögéből láttatja a rendezőnő. Thomas régi életét szeretné visszakapni, ami persze nem lehetséges, míg Sofie egy új élet reményében hoz komoly fizikai áldozatokat és döntéseket. Amikor Thomas ismét jelentkezik katonai küldetésre, nem tudja elfogadni, hogy soha többé nem mehet vissza a háborús területre, s ebből az állapotból valóban nehéz az elmozdulás – Sofie lesz az egyetlen, aki ebben az elkeseredett helyzetben mellette áll, s próbálja a lejtőn megállítani. Mindeközben a dráma feszültségét jól oldják a próbákat és a balettelőadást bemutató jelenetek, amelyek szépen fényképezettek, művészileg tökéletesek.
Ohlin szép ívű, kerek, ugyanakkor nagyon is nyomasztó történetéből nem hiányoznak a romantikus klisék sem. A Rendíthetetlenek mégis a háború utáni életről, az akaraterőről, az újrakezdésről, egy fiatal, rokkant katona társadalomba való visszailleszkedésének nehézségeiről mutat tűéles képet.
Rendíthetetlenek (De standhaftige/Walk with me)
Svéd–dán–francia filmdráma, 105 perc, 2016
Rendezte: Lisa Ohlin
10/8
Thomas, a fiatal katona Afganisztánban teljesít szolgálatot, az egyik felderítés alkalmával azonban aknára lép, ami felrobban, és elveszíti mindkét lábát. A tragédia után ám nem csak az a kérdés, hogy a volt katona miként képes visszatérni egy teljesen másfajta életbe, hanem az is, ezt környezete hogyan viseli. Családja mellette áll mindenben, de barátnője nem tudja feldolgozni a férfi megváltozott testi-lelki állapotát, így végül elhagyja. A felépüléshez nehéz mentális és fizikai út vezet. Thomas egyetlen reménye a rehabilitáció során Sofie, a Dán Királyi Balett ifjú táncosa, aki egyedi gyógytorna gyakorlatokkal segíti a protézissel való talpra állásban. Sofie-t viszont ugyanabban a kórházban kezelt, rákos nagynénje elvesztése viseli meg. Megpróbáltatásai során a két különc fiatal elkerülhetetlenül egymásra talál. Lisa Ohlin tulajdonképpen egy elszánt katona és egy elhivatott balett-táncos küzdelmeinek néha szívszorító, olykor vicces pillanatait örökítette meg forgatókönyvében és filmjében.
Mind a ketten rendíthetetlenül harcolnak céljaikért, ezt a fáradhatatlan küzdést pedig a főszereplők szemszögéből láttatja a rendezőnő. Thomas régi életét szeretné visszakapni, ami persze nem lehetséges, míg Sofie egy új élet reményében hoz komoly fizikai áldozatokat és döntéseket. Amikor Thomas ismét jelentkezik katonai küldetésre, nem tudja elfogadni, hogy soha többé nem mehet vissza a háborús területre, s ebből az állapotból valóban nehéz az elmozdulás – Sofie lesz az egyetlen, aki ebben az elkeseredett helyzetben mellette áll, s próbálja a lejtőn megállítani. Mindeközben a dráma feszültségét jól oldják a próbákat és a balettelőadást bemutató jelenetek, amelyek szépen fényképezettek, művészileg tökéletesek.
Ohlin szép ívű, kerek, ugyanakkor nagyon is nyomasztó történetéből nem hiányoznak a romantikus klisék sem. A Rendíthetetlenek mégis a háború utáni életről, az akaraterőről, az újrakezdésről, egy fiatal, rokkant katona társadalomba való visszailleszkedésének nehézségeiről mutat tűéles képet.
Rendíthetetlenek (De standhaftige/Walk with me)
Svéd–dán–francia filmdráma, 105 perc, 2016
Rendezte: Lisa Ohlin
10/8
