Folytatjuk utunkat Szatmárban, Árpád-házi uralkodók idejében épített emlékek nyomában. A Tiszába igyekvő Kraszna folyó bal partján, Mátészalkától négy kilométerre északra található Ópályi község.
Református egyházának keleti része – az egykori szentély és a hajó déli oldala – az 1200-as évek utolsó harmadában készülhetett. Az 1980-as években végzett szondázó falkutatás során a 14. századból származó falképeket talált a régész sokszori átmeszelés alatt. Újabb fejlemény azóta nem történt a nagyrészt román kori műemléket illetően.
Először 1287-ben említi írott forrás (Ó-) Pályit, latinul „possessio Pauli” formában. Nem sokra rá, 1294-ben III. András király – az utolsó Árpád-házi uralkodó – egy birtokperben meghozott ítéletében bukkan fel ismét a helység neve, voltaképpeni értelme: Pálé, Pál tulajdona, a falu egykori földesurának emlékét őrizte meg. Jóval később, egy 1773-ban készült összeírásban „Ó-Pally” változatban bukkant fel újra.
Már a honfoglalás előtt is éltek emberek a község helyén, az itt talált ókori tárgyak, eszközök a nyíregyházi múzeum gyűjteményébe kerültek. A 13. és 17. század között történt mongol, török, krími tatár betörésekben megfogyatkozott lakosság pótlására kárpáti szláv – ruszin – parasztokat telepítettek Ópályiba, a 15. században „Orosz-Pályinak” is nevezték a települést.
Az alacsony löszdombot kikerülendő, két ágra váló főutca végén, magasra nőtt fák mögött található a templom. Középkori maradványa négyszögletű szentélyből, valamint a diadalív szűkületétől nyugatra kiszélesedő hajóból áll. Az apszist keleten lezáró harántfal tengelyében egy 13. századi félkörablak nyílik, a déli oldalon három keskeny román kori rézsűs ablak látható egymás mellett. Ez a megoldás ritkán fordul elő – legközelebb a nógrádi Egyházasdengeleg szintén 13. századi Szent Imre-templomának szentélyén látható nagyon hasonló. Szakrális jelentése a Szentháromság tiszteletéhez kapcsolódik.
Feltehető, hogy a diadalíven talált két szent töredékes figuráját megőrző freskón kívül a hajó északi és déli oldalán is voltak falképek. A feltárt alakok okker és rőt színei, glóriájuk sugaras rajzolata erősen emlékeztet a nem túl távoli Ófehértó hasonló korú, egy kardos szent király – Szent István? – koronadicsfényének grafikus megrajzolására.
A reformvallásra átpártolt helybeli nép az 1500-as évektől fogva több ízben átalakította egyházát, a szentély egyszerű dongaboltozatot kapott, a hajó sík deszkamennyezetet. Különös építészeti megoldás a nyugati karzat, amelynek masszív faltömegű toronyalját és a bejárat felől átjárható folyosót 19. századi, klasszicista stílusú homlokzat mögé bújtatták.
Mátészalka járási székvárostól tíz kilométerre nyugatra, a szatmári határon fekszik Őr község. Egykori lakói királyi fegyveres katonák – határőrök – voltak. Az Árpádok idejében a szatmári nagytáj összetartozott a Tiszán túli beregi gyepűvidékkel. A település legkorábbi említése – „Euru” írott formában – 1221-ből való. Száz évvel később „Őrteleke” néven fordul elő. Az 1332–36. évi pápai tizedjegyzék név nélkül említi papját.
A falun átvezető országút szélén álló, harminc méter magas tornyú templom 1979-1980-ban végzett külső-belső felújításakor kiderült, hogy az északi fal nagy része, a hozzá tartozó támpillérrel együtt a 13. századból maradt fenn. Egészen különleges falazási technikát tártak fel a kutatók a vakolat bontása során: a függőleges irányban fűrészfogazatú téglafalszakasz lábazata a járószint fölött kezdődik, és harminchárom sorban folytatódik a koronapárkány magasságáig. A restau- rált és bemutatva meghagyott, egyedülálló falazási technika társtalan a korabeli hazai műemlékek körében.
Őr község református népe kezdettől fogva használta a régi parochiális templomot. A 16. és 19. század közötti időkben sok pusztuláson, átalakításon ment keresztül, mígnem 1800–1803 között elkészült az új istenháza. Hogy addig torony nélküli volt az épület, a mellette állt, majd 1820-ban lebontott fa harangláb igazolja; új kőtornyát addigra fejezték be. „Harang van kettő, az egyik 1675-ben, a másik 1775-ben öntődött” – jegyezte fel az 1809-ben itt járt Kapitány József prédikátor.
