Szeptember 25-én este a Müpában rendhagyó módon nyitják meg új évadukat a Nemzeti Filharmonikusok. Első bérletes hangversenyét az együttes mindig Bartók Béla halálának évfordulójához közel tartja, ám ezúttal nem a zeneszerző műveiből válogat – olvasható a zenekar közleményében.
A műsoron Kodály Zoltán kompozíciója, a Nyári este, Liszt Ferenc A-dúr zongoraversenye Ránki Dezső közreműködésével, valamint Dohnányi Ernő I. szimfóniája szerepel, Hamar Zsolt vezényletével. Az esten a Nemzeti Énekkar is szerepet vállal egy meglepetéssel.
A koncert ismertetője szerint a Nyári este Kodály első érett, felnőttkori kompozíciója, még a népdal-kincset feldolgozó művei előtti korszakából. Diplomamunkának írta 1906 augusztusában és szeptembe-rében, s az év októberében hangzott el először. Ezek után évtizedekig nem adták elő, majd Arturo Toscanini felkérésére Kodály 1928-ban elővette és átdolgozta. Liszt A-dúr zongoraversenyét, amely különösen hosszú idő alatt nyerte el végső alakját, 1863-ban Weimarban mutatták be, a szólót kedves tanítványa, Hans von Bronsart játszotta, akinek a mű ajánlása is szól. A korai változatban a kompozíció műfaji meghatározása szimfonikus koncert volt. Részben ezzel magyarázható, hogy a zongora miért nem tölt be olyan egyeduralkodó szólistaszerepet ebben a műben, az Esz-dúr versenyműhöz képest. Dohnányi Ernő szimfóniája a késő romantikus stílus jegyében íródott, fiatalon is megmutatkozó zsenialitása jegyében. A szerző még nem volt huszonöt éves a darab 1902-es manchesteri bemutatójakor, de már igen tekintélyes zenei múltat tudhatott maga mögött, világszerte koncertezett.
A koncert ismertetője szerint a Nyári este Kodály első érett, felnőttkori kompozíciója, még a népdal-kincset feldolgozó művei előtti korszakából. Diplomamunkának írta 1906 augusztusában és szeptembe-rében, s az év októberében hangzott el először. Ezek után évtizedekig nem adták elő, majd Arturo Toscanini felkérésére Kodály 1928-ban elővette és átdolgozta. Liszt A-dúr zongoraversenyét, amely különösen hosszú idő alatt nyerte el végső alakját, 1863-ban Weimarban mutatták be, a szólót kedves tanítványa, Hans von Bronsart játszotta, akinek a mű ajánlása is szól. A korai változatban a kompozíció műfaji meghatározása szimfonikus koncert volt. Részben ezzel magyarázható, hogy a zongora miért nem tölt be olyan egyeduralkodó szólistaszerepet ebben a műben, az Esz-dúr versenyműhöz képest. Dohnányi Ernő szimfóniája a késő romantikus stílus jegyében íródott, fiatalon is megmutatkozó zsenialitása jegyében. A szerző még nem volt huszonöt éves a darab 1902-es manchesteri bemutatójakor, de már igen tekintélyes zenei múltat tudhatott maga mögött, világszerte koncertezett.
