Autodidakta módon tanult festészetet, mégis az egyik legkeresettebb kortárs alkotó: Krajcsovics Éva hat képét őrzi valamilyen közgyűjtemény, és több mint harminc kiállításon szerepelt már. Legújabb tárlata Az ismerős és az ismeretlen címmel a Budapest Galéria Lajos utcai termeiben látható szeptember 13-ig – erről beszélgettünk az alkotóval és Konkoly Éva kurátorral.
„A letisztultság jellemzi is őt, meg nem is. Kompozicionálisan valóban egyszerűek a művek, alapmotívumokat ragadnak meg, színei visszafogottak, ugyanakkor a millió rezdülés rendkívül mozgalmassá is teszi őket: a színek, az árnyalatok kontrasztja, a formák játéka, párbeszéde” – mondja lapunknak Krajcsovics Éva festményeiről Konkoly Éva. A kurátor az alkotó műveiből a Budapest Galéria óbudai, Lajos utcai kiállítóhelyén szeptember 13-ig látható, Az ismerős és az ismeretlen című tárlatot rendezte, szavai szerint az első látásra egyszerű képeken új és új nézőpontok, „események” elevenednek meg. És részben ebből adódik műveinek nagyszerűsége is: visszafogott eszközökkel gazdag, mozgalmas, sőt feszült képi világot hoz létre – teszi hozzá. Műveinek lényege szubtilis, a látható síkon belül gyökerezik.
Az egyik legkeresettebb kortárs alkotó – akinek hat képét őrzi valamilyen közgyűjtemény – festményein a pasztell uralkodik, mert szerinte minden személyiségnek megvannak a „saját” színei. Mint kérdésünkre Krajcsovics Éva elmondja, a célja az, hogy az elmondhatót a legkevesebbel mondja el, és ez vonatkozik a színekre is. „Egy biztos: az erő nem a színek erejében van” – hangsúlyozza.
Életműve tematikus korszakokra osztható, a műtermi enteriőrökre, a Sassetta-variációkra, a könyv- és köpeny-képekre, de a téma nem a motívum, az csupán kiindulópont. A kurátor nem egyenes fejlődési ívben látja ezt az életművet, hanem apró egységekből, festői problémákból organikusan fejlődő változásokat, útelágazásokat, illetve „rejtekutakat” vél felfedezni, amelyek roppant bonyolultan szerveződnek és önálló életet élnek, de sosem vesztik el a kapcsolatot alkotói gondolkodásmódjának vezérfonalával.
Erről a festő úgy fogalmaz: „A „téma” fontos, együtt kell lennie vele, hogy a munka során egy szerencsés pillanatban aztán elengedhesse, és akkor már csak hordozza, „elszenvedi” a színt. „Egyik témából magától értetődő természetességgel vándorlok a másikba, mert a lényeg mindig ugyanaz marad. Már mindegy, hogy egy tér, egy fal vagy egy tárgy volt a kiindulás, csak a kép irányít, néha olyan erővel, mintha az első és egyetlen lenne, ilyenkor a tárgy már feledésbe merül” – mutat rá.
Krajcsovics Éva mestere Kling György volt, de összességében autodidakta módon sajátította el a fogásokat. Sohasem érezte azonban ezt hiányosságnak, vagy hátráltató tényezőnek. „Pályám nagyon természetesen alakult, folyamatosan és kitartóan dolgoztam. Az biztos, hogy ez a helyzet arra ösztönzött: fokozottan figyeljem, mi történik a művészeti életben, kíváncsinak, befogadónak kellett lennem. Ez máig így van” – mondja az alkotó.
Konkoly Ágnes szerint a kortárs magyar művészek között abban hoz egyedit Krajcsovics Éva, hogy a schopenhaueri szemlélődés fogalmát idézheti fel bennünk: a műalkotásban elmerülve „megszűnik a külvilág”, és miután az ember „visszatér” oda, már semmi nem lesz olyan, mint előtte volt.
A kiállítás Krajcsovics Éva tematikus korszakainak vezérfonalán halad, de nem szigorúan elhatárolt egységek mentén. A különböző témák szinte észrevétlenül fordulnak egymásba. A kronológia sem volt szempont, vannak korábbi, a kétezres évek elején, de idén készült képek is – a legutolsó műveken június végéig dolgozott a festő, legkésőbb a három képből álló C. D. Friedrich sziklái című képsorozat készült el. A fő rendező elv a művész alkotói világának, gondolkodásának belső mozgása volt, amiből – mint Konkoly Ágnes mondja – természetesen, könnyedén bomlott ki a kiállítás egysége is, a tárlat szinte „önmagát szervezte”.
