Otthonosság az imán keresztül

Röhrig Géza (Fotó: Hegedüs Róbert)

Ez a líra meglehetősen „súlyos”, hiszen lemegy a sötétbe, olyan mélyre, ahol már csak a nyelv és a hit világít – mondta Röhrig Géza új, Az ember, aki a cipőjében hordta a gyökereit című verseskötetéről Szabó T. Anna a Petőfi Irodalmi Múzeumban tartott csütörtök esti bemutatón. A költőnő úgy látja, bár mindig jelen volt a magyar költészetben, mostanában nem divat ez a beszédmód, amelyben erőteljesen megjelenik a hitről és az identitás törékenységéről való gondolkodás.

A költőnő Weöres Sándor Kazamatában című versét és Martin Buber Haszid történetek című művének rövid részletét idézve hangsúlyozta azt is, hogy Röhrig „nagyon bátor, nagyon vad, nagyon fájdalmas versei” is hasonló történeteket mesélnek el a saját és a másik ember szenvedéseiről. Röhrig azonban hozzátette, hogy nem híve az önsajnálatnak, mert az lehetetlenné teszi az utat az empátiához. Mint mondta, ő alapvetően boldog ember: van egy kiegyensúlyozott, belül mosolygó arca, ami örök, nincs kitéve a külső körülményeknek, és leginkább versíráskor vagy ima közben veszi elő.

A kötet címe arra keresi a választ, hogy az ember miképp és hol találhatja meg az otthonosságát úgy, hogy gyökerei, az egyéni és családi tragédiák ne akadályozzák lépteiben. A hit, az ima, az Isten teremti meg neki az otthonosságérzetet, számára az ima olyan egyensúlyi állapot, amelyben feloldódik az ember és eléri a teljes boldogságot. A pódiumbeszélgetésen szintén részt vevő Iványi Gábor lelkész hozzátette, hogy az imádság olyan erő, amely Isten és ember között megteremti a kapcsolatot.

Röhrig azt is hangsúlyozta, hogy jelen korunkban az elvilágiasodás elérte a maximumát, elveszítettük a kapcsolatot a transzcendenciával és úgy érzi, hogy ennek az ingának most már muszáj visszafelé billennie. A versek mindemellett komolyan foglalkoznak az identitás kérdésével is – tette hozzá Szabó T. Anna, kiemelve, hogy ezekben a művekben József Attila és Babits Mihály hatása is kitapintható. A kötetbemutató végén Havas Judit, a múzeum irodalomtörténésze Röhrig és Pilinszky rokonságára is rámutatott: Röhrig elárulta, hogy neki Pilinszky azért fontos, mert verseiben a hit és Isten evidenciaként van jelen.