Nem felejtette el a közönség Cziffra játékát

Cziffra egy olyan ikon, akire fiatal és idősebb művészek egyaránt fel tudnak nézni – mondta Balázs János zongoraművész, a Cziffra György-fesztivál alapítója és művészeti vezetője a zongoraművésznek emléket állító, februárban megrendezendő eseményről.

A távirati iroda tájékoztatása szerint emlékeztetett arra, hogy az első fesztivál hatalmas sikerrel zárult, ez is egyértelműen bizonyította, hogy Magyarországon nem felejtették el Cziffra György nevét.

A 2017-es fesztiválon olyan világsztárok lépnek fel, mint Fazil Say török zongoraművész, Mischa Maisky lett születésű csellista, Jandó Jenő zongoraművész, Lajkó Félix hegedűművész és Rost Andrea operaénekes.
Balázs János elmondta, a fesztiválhoz kapcsolódva október 28. és november 5. között országos zongoraversenyt hirdetnek Cziffra György emlékére, és Kállai Ernő vezetésével fiatal művészekből megalakul a fesztivál saját kamarazenekara is. A fiatal tehetségeknek ösztöndíjat, míg a világhírű zenészeknek és a mögöttük álló kulturális szakemberek számára Cziffra György nevét viselő díjat alapítanak. A rendezvénysorozat prémiumbesorolású fesztiválként több mint harmincmillió forintot kap a Nemzeti Kulturális Alaptól, amely a következő három évre is kötelezettséget vállal a rendezvény támogatására.

A fesztivál névadója, Cziffra György szegény roma családban született Budapesten 1921-ben. Dohnányi Ernő pártfogoltjaként nyolcévesen került be a Zeneakadémiára. Katona volt a világháborúban, majd 1950-ben disszidálási kísérlet miatt elfogták és rabként a legnehezebb fizikai munkákat végeztették vele. A zenésznek, akinek, hogy eltartsa családját, már a háború előtt is vendéglátóhelyeken kellett fellépnie, nem sok esélye maradt, hogy visszakerüljön a pódiumra, ám amikor 1953-ban szabadult, ismét játszani kezdett a lokálokban, s 1956. október 22-én már a Zeneakadémián lépett fel, ahol Bartók II. zongoraversenyét játszotta. A közönség őrjöngve ünnepelte a forradalom előestéjén. Hamarosan sikerült disszidálnia, és még 1956 őszén fellépett Párizsban, a A Théatre du Chatelet-ben. A Magyarországon megalázott művész pár éven belül a Royal Albert Hall és a Carnegie Hall sztárja lett. A zeneszerző André Malraux író és kulturális miniszter javaslatára telepedett le Senlisben, ahol egy idő múlva megvette a Saint Frambourg-kápolnát, és Joan Miró közreműködésével felújította. Nemcsak koncertezett, de számtalan kiállítást is rendezett itt, alapítványa, a Foundation Cziffra a fia­tal zenészek mellett a képzőművészeket is támogatta a kezdetektől.

Elsősorban Liszt- és Chopin-darabok interpretátoraként ismert, de improvizálni is virtuóz módon tudott, és koncertjein a leggyakrabban Schumann, Chopin, Liszt, Grieg, Brahms és Rahmanyinov művei szerepeltek. Egyike volt azoknak, akik felfedezték a barokkot maguknak a huszadik században: Rameau mellett Lully műveit is felvette a repertoárra. Számtalan Liszt-átirata és parafrázisa ismert. Franciaországban halt meg 1994-ben.