Az egykori pesti városfalon kívüli területen, a Nemzeti Múzeum mögötti Palotanegyedben áll egy különleges épület. A környező főúri lakhelyekhez képest jóval kisebb, csupán magasföldszintes néhai Almássy-palota igazi rejtett értékként beleillik régóta futó sorozatunkba, a falból készült kerítése és súlyos fakapuja mögött titkos kerttel.
Szerencsésen megúszta a második világháborút a különleges épület (Fotó: Ficsor Márton)
Ma az Építészek Háza néven a szakmai szervezetek – az országos és a budapesti kamara, valamint a szövetség és a Mesteriskola – székhelye a pesti Józsefvárosban, a különlegesen csengő nevű Ötpacsirta utcában lévő egykori Almássy-palota. A Nemzeti Múzeum mögött, saroktelken álló, környezetéből kisebb méretével kitűnő épület 1877-ben egy év alatt készült el gróf Almássy Kálmán megbízásából, historizáló, eklektikus stílusban, Gottgéb Antal tervei szerint.
Akkorra már javarészt kiépült a ma Palotanegyedként ismert terület. Az egykori pesti városfalon kívüli, 1777-ben a későbbi II. Józsefről elnevezett részen a 18-19. század fordulóján még leginkább kertek és földszintes vályogházak voltak csupán. A nagy, 1838-as árvíz után kezdődött a fejlődés, illetve az első Nemzeti Színház, valamint a Pollack Mihály tervezte Nemzet Múzeum megépülését követően, hiszen ez a terület vált a politika egyik központjává. Számos főúri család terveztette meg ide a városi rezidenciáját: az Építészek Háza szomszédságában van a Károlyi Alajos- és a Pálffy-palota (mind Ybl Miklós műve, utóbbi ma a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár zenei gyűjteménye), Károlyi István palotája (ma a MÁV tulajdonában áll, a szimfonikus zenekara működik itt) és a Zichy-palota is. De a tágabb környezetben található még a Festetics-, az Esterházy- és a Desewffy-palota mellett több, néhai nagypolgári rezidencia is, a régi Képviselőház (ma az olasz kultúrintézet) társaságában, ezért kapta meg később a terület a Mágnásfertály címkét, majd a mai elnevezését.
A néhai Almássy-palotában működő Magyar Építőművészek Szövetsége (MÉSZ) egyébként rendszeresen szervez szakmai, de közérthető vezetéssel sétákat is, nem csak a Palotanegyed történetét és híres házait bemutatva, hanem a főváros számos izgalmas pontját is, érdemes a Meszorg.hu honlapot és a testület Facebook-oldalát is figyelnie az érdeklődőknek.
Az 1877-re már nagyobb méretű házakkal szegélyezett Ötpacsirta utcai saroktelekre Almássy Kálmán szándékosan kisebb méretű palotát szeretett volna építtetni – derül ki a testület történeti összefoglalójából. A tervező, Gottgéb Antal a pályáját Ybl Miklósnál kezdte, gyakran foglalkoztatott alkotóként városszerte máig áll számos tisztes, de nem különösebben kiemelkedő munkája. A palota lényegében U alakú, a fő és legnagyobb rész, a család lakótere a Múzeum utcai sarkon kapott helyet, a falból épült kerítéssel zárttá tett udvart két további szárny szegélyezi a szomszédos tűzfalak felől, ahol a személyzeti és kiszolgáló részek kaptak helyet. Az udvarról a magasföldszinti lakóhelyiségekbe elegáns, kétkarú lépcső vezet (egyik felét az ötvenes években elbontották, hogy az alagsorban kialakított Építész Pince étterem kényelmes bejáratot kapjon), fölötte légies, vasszerkezetű üvegtető található. Az egykori főúri lakás nem volt óriási, egy polgári otthon méretéhez volt hasonló: előcsarnok, öt szoba és egy felülvilágítós ebédlő volt itt a mellékhelyiségeken kívül, persze igényes belső kialakítással.
A második világháborút – a bútorzat kivételével – szerencsésen megúszta a palota, az államosítások után a szövetség 1954 őszétől használja. A már említett Építész Pince 1958 óta működik az alagsorban, itt található Kovács Margit kerámiából készült falképe, a Szüret Badacsonyban. A kertkapuval szemben, a mellékszárny földszintjén van a Kós Károly Terem, ahol kiállításokat rendeznek, nyilvános előadásokat tartanak, az udvar pedig a nyitvatartási időben az étterem-kávézó teraszaként működik.
