A sebes folyású Sajó Rozsnyót elhagyva nyugat felé kanyarodik. Nem is tehetne másként: dél felől útját állja a hatszázötven méter magasságot elérő Szilicei-mészkőhegy hatalmas tömbje.
A Szent Anna-kápolna szakmai körökben is alig ismert, egyszerűségében megkapó középkori emlék (A szerző felvétele)
Két országé 1920 óta a Gömör-Tornai-karszthegység geológia kincstára, növény és állatvilága; az északi fele Szlovákiáé, a másik a mi oldalunkon maradt. Északon most is magyarok laknak túlnyomó többségben a fenséges, ám szegény vidéken, az államhatártól délre az Aggteleki Nemzeti Park intézményei viselik gondját az északinál jelentősen értékesebb természeti, turisztikai javaknak.
Ajándék a sorstól – nem úgy, mint Márai Sándor életében az 1938 és 1945 közötti végzetes felvidéki visszatérés volt –, hogy az államhatár 1995 óta mindkét oldalról szabadon átjárható, remélhetőleg örök időkre. Régóta időszerű, hogy a szlovák területen levő Domica-cseppkőbarlang elhanyagolt állapotú fogadóépületét, szánalmas infrastruktúráját a hazai Aggtelek és Jósvafő színvonalára fejlesszék, annál inkább, mert a két barlangrendszer természetes módon összefügg egymással.
A Szilicei-fennsík nevét kölcsönző Szilice falu 549 méter tengerszint feletti magasságban, a 634 méteres Sólyomkővár-hegy lábánál fekszik. Lélekszáma 2011-ben 562 fő volt, közülük négyszázharmincnyolcan vallották magukat magyarnak; 1891-ben még 1048, 1910-ben 993 lakosa volt a községnek. A település első említése 1376-ban, a következő tíz évre rá történt; 1399-ben Zethliche alakban szerepelt a borsodi földesúr, Szalonnai István birtokainak összeírásában.
A helységnév a szláv sedlo, sedlár (nyereg, nyerges) szóból származik, fontos mesterség volt ez a lóháton történő helyváltoztatás évszádaiban. Szilice sokáig a Tornai ispánság területéhez tartozott. A 14. században a pelsőci Bebek-família birtoka volt, az 1400-as évek közepétől a krasznahorkai várbirtok része lett a falu és határa. Később – az Andrássy grófok mellett – a Thököly, Nyáry, Radvánszky és a herceg Eszterházy-családoknak voltak javai a környéken.
„Református temploma a csehek idejében már fennállott. Építési idejét megállapítani nem lehet” – olvashatjuk a 19. század végi, Borovszky Samu szerkesztette Magyarország vármegyéi és városai – Gömör és Kishont monográfiában. Történetérről azóta annyival tudunk többet, hogy a helybeli parókiai egyház az 1200-as évek végén épült. Korhatározó részlete a déli falon látható két román stílusú tölcsérablak, és a félköríves kőkeretes bejárat, titulusa: Mindenszentek (november 1.)
A szláv história a „cseheknek” – azaz az 1430-as években a környéket megszálló huszita rablóknak – tulajdonítja az építkezést, amiből a templomot körülvevő kő erődfal valóban az ő művük lehet. A mészrétegek alatt lappangó, részben feltárt falképek korábbi időből származnak. 1525–26-ban kései gótikus, kora reneszánsz ízlésben újították meg az épületet, amelyik a 16. század óta folytonosan a reformátusoké. Akkor épült a hatalmas, sarkain haránt támpilléres nyugati torony is.
Széles meredek utca vezet fel a várszerű, tekintélyes nagyságú műemléktemplomhoz. Középkori részéhez – a szűkös 13. századi diadalívtől keletre – az 1870-es években hosszú, tágas csarnokteret toldottak, a végén presbiteri karzattal. Az épület így, huszonnégy méteres belső hosszával és a toronyalja háromméteres előcsarnokával együtt a Felvidék egyik leghosszabb egyháza lett. Szilice a tőle nyugatra fekvő Gombaszögtől közelíthető meg, szép, erdőn át vezető úton.
Továbbfolytatva utunkat, keleti irányba Körtvélyesre érkezünk.
A gömöri kisközség jelenlegi háromszázhatvan lakosából harmincnyolc szlovák. „Kerthueles” (1340) a szomszéd Torna fiókvármegye része volt a 14. század végéig, majd a 18–19. században újra. Írásban 1234-ben szerepel először, mint Tornavár birtoka; azt, hogy a következő évszázadban a főrangú Bebek grófok javait gyarapította, már említeni sem kéne. A helység régmúltjából kevés adat maradt fenn. Negyven háztartását írták össze 1470-ben, amikor Mátyás király évi egy arany forint adót vetett ki portánként a török elleni katonai kiadásokra, később a herceg Eszterházy-család lett a község a földesura, egyházának kegyura. Fényes Elek Magyarország geográfiai szótárában (1850) ezt áll: „Körtvélyes magyar falu, 104 kath, 746 ref. 13 zsidó lakossal. Szőlőhegye nagy kiterjedésű; gyümölcse, kivált a szilvája felesleges mennyiségben; erdeje, rétje elegendő; szántófölde, ha jól míveltetik, mindent megterem”. Az akkor még színmagyar település 1938 és 1945 között megint Magyarországhoz tartozott.
Körtvélyes három régi templommal büszkélkedhet. A falu közepén térkép, fényképek hívják fel a figyelmet a műemlékekre. Elsőként ötlik szemünkbe a bekötő út szélén, gyepes kertben egyedül álló öreg egyház. A pannóniai Szent Márton püspök tiszteletére építették a 13. és 14. század fordulóján (újkori patrocíniuma: Szeplőtelen Szűz Mária). Torony nélküli, egyszerű egyhajós épület, fél nyolcszög záródású – mind a négy sarkán támpilléres – szentéllyel. Szintén markáns pillérpár terpeszkedik a hajó nyugati végénél, a hetedik és nyolcadik támaszték délen és északon csillapítja a diadalív oldalnyomását. Könnyen leolvashatók a román kori és az átmeneti gótikus stílus jegyei az apszis csúcsíves, illetve a hajó félköríves ablakairól és a 13. századi bejáratról. Iskolapéldának számít a szentély kétszakaszú, kőbordás, lapos ívű, fiókos keresztboltozata, napkorong díszítésű zárókővel. Az északi falban korabeli szentségtartó fülke, szemközt papi/kegyúri ülőfülke látható. A berendezés 17–18. századi barokk. A község keleti szélén, uralkodó magaslaton épült az evangélikus templom 1795-ben.
Helyi vezető segítségével jutottunk el a harmadik műemlék épülethez: szőlőskertekkel szegélyezett meredek, erdős hegyoldalon, meseszerűen szép tisztáson található a Szent Anna-kápolna. A fáma szerint régebbi egyház helyén épült a „huszita időkben”; tény: egy elpusztult Árpád-kori település egyetlen túlélő tanúja. Jellegzetes román kori, egyhajós, félköríves apszisú templom (képünkön). A lejtőt kiegyenlítő, terméskőből rakott bátyás-lépcsős alapra építették. Déli oldalán köríves kapu, a nyugati falon egy másik, befalazott régi bejárat, két középkori ablak a hajón, egy pár kör alakú nyílás a szentélyen. A faragott kő keretű ablakok felső részét levél formájúra kanyarították; az apszis álfiók boltozatos; a meszelt falak alól középkori freskók kerültek elő.
Minden augusztus 26-án, Szent Anna ünnepnapján meglátogatják, virággal díszítik fel a rejtőzködő kápolnát a környékbeli falvak katolikus magyar lakói.
