Turóc megye településeit akár végig is gyalogolhatnánk két hosszú nap alatt. A 19. század végén kilencvenöt aprófaluban és egy városban élt ötvenezres tót lakosság, az időközben összevont harmincöt-negyven településen most nyolcvan-százezren laknak szlovákok, beleszámítva a megyeközpont Turócszentmártont is. A történelmi vármegye eredeti nagysága ezer négyzetkilométer volt, amelyen elférne két mostani Budapest.
Turóc (Turiec) legrégebbi emlékhelye – egyben a védelmi bázisa és egyházközpontja – Znió (Zniev) volt. IV. Béla király 1241. április 11-én csatát vesztett a tatárok ellen, az életét néhány testőre és a keresztes lovagok mentették meg, akik végigkísérték őt – és Kálmán herceget – a felvidéki hegyeken túlra. Elérkezve a Turóci-hágó fölötti sziklahegyig, az uralkodó várat építeni parancsolt a 985 méter magas oromra. (Ez a második legmagasabban fekvő vár a régi és az új országban). „Castrum Turuz” – Turóc vára –, amely a szláv Zniev (izzadság, veríték) nevet is kapta, néhány év alatt elkészült.
Béla király az erődítmény és a Nyitrafő felőli út mentén egy kolostort is alapított 1248-1251 között, a francia földről behívott premontrei szerzetesek számára; a barátok templomát Szűz Mária tiszteletére keresztelték. Később plébániát is kapott Znióváralja helység, Szent Miklós püspök nevére címezve. A rendházukat 1252-ben foglalták el a fehér csuhás kanonok rendi fráterek. A Szlovákiában második legrégebbi alapítású Znióváraljai konvent hiteles helyként működött, a fennmaradt levelekből ismerhetjük a turóci települések históriáját.
Tizennyolc kilométerre délre Szentmártontól (Martin), a Turóc folyó mentén ikertelepülést alkot két Árpád-kori eredetű helység. Szocóc (Socovce) a 13. században keletkezett, a neve először 1258-ban bukkant fel „Sochouch” írott alakban, 1293-ban, 1315-ben és 1394-ben szerepelt újra oklevelekben. A helység 1262-ben a zniói várbirtokosság része volt; a 18. században a (bécsi) királyi kincstárhoz tartozott.
A jelenleg kétszáz körüli lélekszámú község Szentmáriával egybeolvadt fele szintén egyházas hely, templomát ugyancsak 1258-ban jegyezték fel, amikor IV. Béla király adománylevelében István kőfaragó (lapicida) a fiainak, Benedeknek és Péternek adta át. Aztán 1265-ben a divéki Bodomér mester (magister) a turóci rendháznak ajándékozta a falut és plébániáját, 1273-ban Recsk comes (ispán) fiának lett birtoka. Az 1700-as években a turócszentmártoni plébániáé lett, Szűz Mária – ecclesia Virginis – néven szerepelt az egyházmegyei összeírásban.
A „közös”egyházat 1250 körül emelték, a 16. században déli mellékhajóval bővítették. A 18. században jórészt barokk stílusban újították meg; a Szűzanya fából faragott, festett szobra az 1500-as években készült, a kő keresztelőmedence 15. századi munka.
Ivánkafalu (Ivančiná) a Turóc folyó jobb partja fölötti dombháton fekszik. A falut Namszlav és fiai, Tamás, Bertalan és Miklós alapították 1248-ban, a Béla királytól kapott erdőbirtokon; 1423-ban „Iwankafalua” alakban említik, 1536-ban „Iwanchynafalwa” néven szerepel írott forrásban. Később, 1430-tól a Boda, majd a Turóczi és Nyári családok lettek a község birtokosai. Lakóik a 16. század derekán áttértek a reformált vallásra, a lutheránus iskola a következő évszázadban nyílt meg. A helységben 1715-ben tizenöt adózó háztartás volt, 1828-ban harminchat házat írtak össze 284 lakossal, 2011-ben 94 személyt találtak helyben a népszámlálók, azóta csak fogyatkozhatott a lélekszámuk.
A dombtetőn tornyos, rézsisakos, barokk hagymakupolás templom magasodik, mögötte jókora gyülekezetnek elegendő méretű hajóval. Elképzelhető a jelenkori résztvevők száma az evangélikus istentiszteleten. Tovább sétálva még száz métert, emlékezetes meglepetésben lehet részünk: a középkor hagyatékát megőrizte egy igazi, jó arányú, egyhajós, zömök nyugati tornyú istenháza. Tisztán 14. századi, korai gótikus templom, amelyet 1430-ban átalakítottak. Dél felől csúcsíves-kőkeretes kapu nyílik a hajóba, a szentélybe faragott kőráccsal díszített ablakon át jut be fény. Még régebbi, román kori ablakok is mutatkoznak az egyenes záródású keleti végfalon és a hozzá kapcsolódó sekrestye falán.
