Halála óta, csaknem húsz éve, most nyílt először tárlat Szilvássy Pál festőművész munkáiból, a tihanyi apátság galériájában nagyszabású emlékkiállítást rendeztek a művész tiszteletére.
A sohasem reflektorfényben dolgozó, szerényen munkálkodó alkotó Szőnyi István tanítványa volt, munkáiban a posztimpresszionizmus tompított fényei, a magyar festészet hagyományai, a nagybányai művésztelep hatása, Csók István élénksége, valamint expresszionista törekvések is felfedezhetők.
Szombaton nyílt és a nyár végéig várja a látogatókat Szilvássy Pál festőművész emlékkiállítása a tihanyi apátság galériájában. Wehner Tibor művészettörténész a kiállítás megnyitóján arról beszélt, hogy a Nagybánya által teremtett, napjainking élő tradícióba ágyazódik huszadik századi kortársai mellett Szilvássy Pál festészete is. A kora délutáni hőség ellenére megtelt a kiállítótér a Balaton környékéről és a fővárosból érkező művészetpártolókkal, a jó hangulatú tárlat egy életszeretetet sugárzó, a táj szépségeiben újabb és újabb inspirációkat lelő alkotó pozitív hangulatú kollekcióját vonultatta fel.
Noha egyre inkább tapasztalható műgyűjtő körökben Szilvássy Pál újrafelfedezése, a művészettörténész nyitóbeszédében arról is szólt, hogy életművéről még mindig kevés szó esik napjainkban. „Művei ritkán kapnak nyilvánosságot – alkotásai a szélesebb körű publicitás körein kívül lappanganak, egy-egy magángyűjteményben rejtőznek, vagy néha valamely aukció anyagában bukkannak fel” – fogalmazott.
A Tihanyban 1996-ban elhunyt festő mestere Szőnyi István volt, a háború alatt a nagybányai művésztelepen dolgozott, majd feleségével, a szobrászművész Veszely Jelenával családja körében, Zágrábban tevékenykedett, de 1949-től ismét Budapesten, majd Tihanyban élt és alkotott, műveiből egy-egy önálló kiállítást is rendezett.
„A tihanyi alkotóperiódusok és a vörösberényi művésztelep kapcsán magától értetődő a feltételezés: a táj, a Balaton, Tihany meghatározó jelentőségű indíttatásokat adott festészetében, de mindemellett Szilvássy készített enteriőröket, csendéleteket, portrékat is” – mondta Wehner. Utóbbiak közül a tihanyi tárlat a főiskolai stúdiumok alatt készült Önarckép címűt mutatja be, de elsősorban Szilvássy tájképei, impressziói a meghatározók. Az emlékkiállítás törzsanyaga a hatvanas évek első felében Zsennyén festett kompozíciókból, a hatvanas–hetvenes évek fordulóján született amerikai városképekből és a nyolcvanas években alkotott balatoni tájakból épül fel.
„Az oldott festőiséggel interpretált, olajjal farostra festett, vagy vegyes technikával kivitelezett munkák körében fel-feltűnik egy-egy finom akvarell is. Szilvássy kollekciója tanúsítja, hogy a művész legfőbb inspirálója a természet, a táj, mindenekelőtt a Balaton és Zsennye, amelyet nem naturális hűséggel ragadott meg, és nem is az impresszionisták vagy a posztimpresszionisták konvencióinak átírásával jelenített meg, hanem a színek és a formák szabadabb kezelésével, a laza festőiségek és a szigorú szerkesztettségre alapozott konstrukció különös egyensúlyában tükröztet” – fogalmazott Wehner Tibor.
Fél évszázados munkássága során Szilvássy Pál nem volt elismerésekkel honorált, reflektorfényben dolgozó művész. Inkább azt lehet mondani, hogy szerényen munkálkodó, háttérbe szorított mester volt ő.
Életműve lezárulása óta – csaknem húsz éve – nem is vállalkoztak annak bemutatására, ünnepi pillanat tehát, hogy most Tihany galériája ilyen átfogó tárlatot szentelt a festőművésznek. Abban a környezetben, amely a festő legtöbb művének ihletadója volt, s ahol a természet és a művészet szinte észrevétlenül összekapcsolódhat.
Szilvássy Pál tihanyi művészeti küldetését az életmű lezárulása óta felesége, a századik életévéhez közeledő Veszely Jelena szobrászművész viszi tovább napjainkban is.
