Hont egyike azon kevés vármegyéinknek, amelyek a korai középkortól a legújabb időkig több részből álltak. Területe nagy részét az Ipoly alsó szakaszának vizekben gazdag vidéke foglalta el, lakói a déli dombos lankákon telepedtek le. I. (Szent) István király 1002-ben Szent Márton hegyén (Pannonhalma) keltezett oklevele szerint a még apja (Géza fejedelem) idejében beköltözött Hont lovag nem comes (ispán), hanem a dux (herceg) címet viselte.
A sváb–bajor Hont-Pázmán 1020-ban elhunyt, a fia, Bény (Byn) neve 1030-ban tűnt fel újabb levélben. A Garam menti nagybirtokot a vele egy korú II. Bény fia, I. Lampert és három fiúági nemzedéke örökölte és őrizte meg 1132-ig.
A Dunától északra, 1217 táján már javában készült a szürke kőből épült, Szűz Mária titulusú bényi premontrei apátság kéttornyú, háromhajós temploma. A sok vészt megélt egyház újralapítója – az ipolysági konvent 1273-ban jegyzett birtoklevele szerint – Amadé fia, István mester volt a tatárjárást követően. Egyik jellegzetessége volt a frankföldi szerzetesi templomoknak a nyugati karzat. Bényben a tartópillérek fejezeteibe kőfigurákat faragtak, közülük az egyik emberalak még most is magyar vitéz módjára feszíti az íját. Nem messze a rendháztól a tizenkét apostol tiszteletére szentelt kerek templomot vehetjük szemügyre. A kívülről hengerpalást formájú, kalapos zsindelyfedésű, belül kupolaboltozatú épület falából tizenkét egyforma ülőfülkét alakítottak ki, éppen ugyanannyi hites testvérek részére. (Bővebben 2002. december 28-i, 2003. január 4-i számban olvashatók az interneten.)
Szerény középkori épülettermés mutatkozik az Ipoly és Szikince folyók közötti lapályon. Kis-Keszinek (Maly Kosihy) a 12–13. században épült, román kori, kupolás rotundája van, keletnek tájolt szentélye egyenes záródású. A hozzá tartozó nyugati tornyot később lebontották, a nyugat felé néző hajót a 18. században barokk stílusban átformálták, és új harangtornyot építettek. Észak felé egy magaslaton Kisgyarmat (Sikenicka) nyurga tornya jelzi újkori voltát, pedig a bozóki prépostság 1135-ben keltezett alapítólevelében már szerepelt a Garmoth helységnév, a hozzá tartozó parókiával együtt. Szent Miklós püspök 1377-ben átvette az egyház titulusát. A hosszanti hajóhoz félköríves apszis járul, egyetlen kisméretű románkori ablakkal.
Egyik-másik Ipoly környéki helytörténész igyekszik kerek templomot „felismerni”, ha az adott objektum apszisa egy kicsit is eltér a félkörívtől a patkó formáig. Pregnáns példája a közeli Szete (Kubánovo) falu tekintélyes barokk kori katolikus egyháza, amelynek szokatlanul nagy ívű szentélye régóta izgatja a műkedvelő kutatást. 2010-ben szlovák műemlékes régészek megszondázták a szetei szentélyt, látható és kézzel fogható eredmény nélkül. (V.ö.: Apsida.sk.)
Garamszentgyörgy (Jur nad Hronom) temploma úgyszólván ismeretlen a hazai műemlékismerők körében, s létét a magyar szakirodalom sem említette az ezredforduló előtti évekig, pedig Szent György lovag patrocíniuma a középkorban Európa-szerte virágzott. A helység már 1276-ban létezett Villa Sanctus Goergius néven, a parókia és az egyház kegyurának tiszteletére. Régészek szerint a templom már korábban, az 1241. évi tatárjárás utáni években elkészült, ezt bizonyítják a szabályos, nyugati torony kőből faragott ikerablakai, valamint az arányos téglány formájú hajó és a keletre néző félköríves apszis.
Százd (Sazdice) községet, amint a nevéből is látható, német ajkú szászok alapították, kegyuraságuk a Szent István-korból származó Hunt nemzetség betelepült utódai voltak. Első okleveles említése 1261-ből ismert. A 14. század elejétől mezővárosi joggal tartottak helyben szombat napi vásárokat, folytattak áruforgalmat az Esztergomot Lévával, Ipolyságot Báttal (Bátovce) és Hontnémetivel összekötő kalmárutak mentén.
Százd templomát Szent László király tiszteletére szentelték a 13. század végén, korai gótikus stílusban. Újabb kori védőszentje – egy 15. századi összeírás szerint – Szent Miklós püspök volt. Az épületen megfigyelhetők a kései román és a csúcsíves ablakok, a belső falakon napfényre került freskók országos jelentőségűek. A diadalív hevederén levő falképek közt Szent Ferenc arcmása a legszebb, szakértők véleménye szerint a Firenze közelében működő Giotto mester iskolájának távoli műve. Az egyenes záródású szentély falán egy későbbi freskógaléria díszeleg, a tizenkét apostol portréival, s a hagyomány szerint a Nagy Lajos király udvarában is dolgozó Noccilo di Tomasso festette őket.
Százdot egy 1685-ben készített összeírás az elpusztult helységek közé sorolta. A 18. században a báró Hellenbach család birtoka lett. A közelmúltban megtörtént a teljes falkutatása.
