A 63. Vásárhelyi Őszi Tárlat nyílik meg szombaton Hódmezővásárhelyen. A megnyitó előtt átadják a megújult művésztelepet és alkotóházat, délután pedig három kiállítás nyílik a Tornyai János Múzeumban.
Több mint kétszáz mű látható az idén a hódmezővásárhelyi 63. Vásárhelyi Őszi Tárlaton, amely szombaton nyílik. Magyarország legnagyobb múltra visszatekintő kortárs képzőművészeti kiállításának megnyitóján Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszter, a térség országgyűlési képviselője mond köszöntőt 12 órakor az Alföldi Galériában. A tárlatot Tolcsvay László Erkel Ferenc-díjas zenész, énekes, zeneszerző és előadóművész nyitja meg, szakmai nyitóbeszédet tart Szurcsik József Munkácsy Mihály-díjas képzőművész. A vernisszázs zenei közreműködője a világhírű Muzsikás Együttes prímása, Sipos Mihály Liszt Ferenc- és Kossuth-díjas zenész lesz.
Ezt követően a Tornyai János Múzeumban a tavalyi tárlat kiemelt díjazottjainak nyílik kiállítása: Gaál József Tornyai-plakettes képzőművész Persona című kiállítását Nagy Imre művészettörténész, a Tornyai János Múzeum igazgatója nyitja meg. A Ritmus című tárlaton Mórocz István Rudnay Gyula-ösztöndíjas grafikusművész alkotásait Virág Ágnes művészettörténész méltatja. Bíró Botond Fiatal Festők Nívódíjával kitüntetett művész Elevenelemek című tárlatán Nagy Imre múzeumigazgató tart vezetést.
Október első szombatjának délelőttjén avatják fel a Kohán György utcai kollektív műtermet, a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. felújított művésztelepét.
„A hódmezővásárhelyi őszi tárlat a látványelvű, realista festészeti jelenségeket gyűjti össze évről évre, és ezek kapcsán nemcsak egy nemzetközi érvényű lokális hagyomány továbbélésére, hanem a figurális festészet jelenére és helyzetére is rákérdezhetünk, illetve arra, hogy vannak-e ennek a festészeti gondolkodásmódnak regio-nális sajátosságai” – írja a vásárhelyi hagyományokról a tárlat kapcsán Fehér Dávid művészettörténész. Hozzátéve: reménytelen feladat lenne áttekinteni a vásárhelyi tárlat mezőnyét, hiszen fennáll annak a veszélye, hogy a szemlézés kimerül az üres névsorolvasásban. „Ám azon művészek során végigtekintve, akik az utóbbi években elnyerték a Tornyai-plakettet, illetve a további főbb díjakat, és a tárlat rendszeres kiállítóiként meghatározzák a bemutatók arculatát, kijelenthetőnek tűnik, hogy létezik Magyarországon is a figurális festészetnek egy sajátos vonulata, amely esetenként posztkonceptuális szemléletű, a technikai médiumok sajátosságaira reflektálva vizsgál társadalmi és ismeretelméleti kérdéseket, más esetekben pedig expresszív-szürreális, olykor egyenesen neoprimitív karakterű. A figurális művek gyakran hordoznak magukban valamit a Németh Lajos által leírt magyarországi festészeti hagyományok borongós tónusai-ból és tragikus súlyú, expresszív formaképzéséből, ami valamiféle alkonyi derengésként köszön vissza a festményeken, súlyos történelmi tapasztalatokat is tükrözve” – teszi hozzá.
Ezt követően a Tornyai János Múzeumban a tavalyi tárlat kiemelt díjazottjainak nyílik kiállítása: Gaál József Tornyai-plakettes képzőművész Persona című kiállítását Nagy Imre művészettörténész, a Tornyai János Múzeum igazgatója nyitja meg. A Ritmus című tárlaton Mórocz István Rudnay Gyula-ösztöndíjas grafikusművész alkotásait Virág Ágnes művészettörténész méltatja. Bíró Botond Fiatal Festők Nívódíjával kitüntetett művész Elevenelemek című tárlatán Nagy Imre múzeumigazgató tart vezetést.
Október első szombatjának délelőttjén avatják fel a Kohán György utcai kollektív műtermet, a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. felújított művésztelepét.
„A hódmezővásárhelyi őszi tárlat a látványelvű, realista festészeti jelenségeket gyűjti össze évről évre, és ezek kapcsán nemcsak egy nemzetközi érvényű lokális hagyomány továbbélésére, hanem a figurális festészet jelenére és helyzetére is rákérdezhetünk, illetve arra, hogy vannak-e ennek a festészeti gondolkodásmódnak regio-nális sajátosságai” – írja a vásárhelyi hagyományokról a tárlat kapcsán Fehér Dávid művészettörténész. Hozzátéve: reménytelen feladat lenne áttekinteni a vásárhelyi tárlat mezőnyét, hiszen fennáll annak a veszélye, hogy a szemlézés kimerül az üres névsorolvasásban. „Ám azon művészek során végigtekintve, akik az utóbbi években elnyerték a Tornyai-plakettet, illetve a további főbb díjakat, és a tárlat rendszeres kiállítóiként meghatározzák a bemutatók arculatát, kijelenthetőnek tűnik, hogy létezik Magyarországon is a figurális festészetnek egy sajátos vonulata, amely esetenként posztkonceptuális szemléletű, a technikai médiumok sajátosságaira reflektálva vizsgál társadalmi és ismeretelméleti kérdéseket, más esetekben pedig expresszív-szürreális, olykor egyenesen neoprimitív karakterű. A figurális művek gyakran hordoznak magukban valamit a Németh Lajos által leírt magyarországi festészeti hagyományok borongós tónusai-ból és tragikus súlyú, expresszív formaképzéséből, ami valamiféle alkonyi derengésként köszön vissza a festményeken, súlyos történelmi tapasztalatokat is tükrözve” – teszi hozzá.
