Erős jelenetek és színészi újjászületések

Gallusz Nikolett és Muri Enikő is remek alakítást nyújt az ABBA-slágerekre építő zenés darabban (Forrás: Madách Szinhaz)

Ennek eredményeképp a nézők színészi „születéseknek” és újjászületéseknek lehetnek tanúi. Szirtes Tamás rendezése erős keretben fogja össze a produkciót. A színdarab dinamikus, pörgős, a finálé pedig jól megtervezett, afféle színház a színházban.

A Bárány Ferenc és Puller István által magyar nyelvre lefordított ABBA-slágerek és más szövegek nagy kihívást jelentettek az alkotóknak, a magyar szöveggel komoly kockázatot vállalt magára a Madách, a kísérlet épp annyira rosszul is elsülhetett volna, mint amilyen jól sikerült a végeredmény, a dalok megtartották eredeti üzenetüket. A darab vitathatatlanul legerősebb jelenetei a tánckarhoz és a kórushoz fűződnek, hiszen amikor megmozdul az egész színpad, az eleve látványra építő musical abszolút kiteljesedik. A koreográfia mögött finomra hangolt, de nehéz munka áll, amellyel Tihanyi Ákos el tudta kerülni a kliséket. A Sophie-t alakító Muri Enikő az Én, József Attila című zenés darabban lépett először a Madách színpadára, és az akkori, hangját, stílusát keresgélő színész-énekesnőn látszik, hogy ma már sokkal könnyebben talál rá a szerepre. A másik szereposztásban Simon Boglárka eleven, érzékeny, túlzásoktól mentes játékkal jeleníti meg ezt a figurát. Gallusz Nikolett Donna szerepében színészileg ismét nagyot lépett előre, ahogy azt korábbi alakításaiban is rendre megfigyelhette a közönség. A Winner takes it allból írt Tiéd a győzelem című betétdallal az egész előadás egyik legemlékezetesebb szólóját nyújtja. Nagyon jó, hogy a hármas szereposztással – a másik két fellépő Koós Réka és Kováts Kriszta – Donna törékeny, mégis kitartó alakja háromféle szemszögből is megjelenhet.

Ladinek Judit kiemelkedőt alakít Tanya szerepében, tolakodásmentes dinamizmusával bizonyítva, hogy az igazi nő akkor is nő, amikor a „Donna és a dinamók” lányegyüttes már csak egy szép emlék a hetvenes évekből. Balogh Anna igazi komika, Hajdú Istvánnal közös duettjük felejthetetlen perceket ajándékoz a nézőközönségnek.

Az ABBA slágereire épülő musicalt és az általa kiváltott közönségsikert – az álló tapsot és azt, hogy táncra perdültek a nézők – nem intézhetjük el annyival, hogy azt gondoljuk: a Madách egy biztos, kipróbált recept alapján próbált „főzni”. Hiszen a budapesti teátrum az első, amely önálló rendezői koncepcióval, úgynevezett non-replica előadásként állíthatta színpadra a produkciót. Látványában egyedülálló színvonalat képvisel a budapesti Mamma Mia!, amely egyrészt köszönhető az ABBA-hangulatot eredeti módon felidéző jelmezeknek, a tánckar ügyes mozgatásának, valamint a darabbal debütáló, mozgatható panelekből összeállított LED-falnak. Ez a technikai megoldás megújítja a színpadi, szcenikai gondolkodást, hiszen gyakorlatilag minden típusú vizuális elem és effekt megvalósítható vele, amelyet a hagyományos díszletelemekkel nem lehetett elérni. És így egy pillanat leforgása alatt rendezhető át a színpad, megvan tehát az a ritka jó érzés, hogy a technika szolgálja a darabot, nem pedig a produkció idomul a meglévő keretekhez.