Rozsnyótól nyolc kilométerre keletre, a Kassára vivő országos főút és a Csermoslya-patak mentén található Hárskút. A község régi – középkori eredetű – nevét 1948-ban változtatták át a hivatalos szlovák Lipovnikra.
A „Lipovniki bencés apátságot” azonban hiába is keresnők a négyötöd részben magyarok lakta településen. Ahogy nem volt értelme átkeresztelni »Krstitel’a Svety Ján«-ra a falu Árpád-kori templomának Keresztelő Szent János titulusát sem, ami megtörtént a szintén Gömör megyei Rimaszombatban, az 1951 óta a város településrészét képező jánosi (Jánovce pri Rimavská Sobota) apátság nevével.
Ez utóbbi, 12. században alapított Szent Benedek-rendi monostor egyike annak a három fennmaradt műemlék rendháznak – Boldva, Deáki és Jánosi – amelyek mind büszkén magukénak tartják az 1200-as években készült, Pray-kódex néven ismert liturgikus kéziratot. A homályba merült hárskúti apátságról évszázadokon át csupán annyit lehetett tudni: valakik valamikor a tatárjárás előtt építettek kolostort és templomot valahol a Szoroskő-hágó tövében, a közelében királyi kúria is lappang. A fáma forrása az a IV. Béla király által 1243-ban a pelsőci Bebek család részére kibocsátott birtoklevél volt, amely részletesen leírta a terület határát, jellegzetes sarokpontjait, élő fáit és holt szikláit, köztük a szóban forgó régi objektumokat. Később a ciszterci szerzethez fűzték a rendházat, 1141-re dátumozva az alapítását, nem véve kellően figyelembe, hogy a fehér barátok egy évvel később, 1242-ben fundálták első apátságukat magyar földön (a Tolna megyei Cikádoron, a mai Bátaszéken).
Maradunk tehát a nursiai Szent Benedek főapát követői által alapított klastromnál, mégpedig a Hárskút keleti szélén található öreg templom falaiban rejlő építészeti hagyatéknál! Jó messziről szembe ötlik a Szent János-plébániatemplom hófehér, négy emelet magas, karcsú kősisakban végződő harangtornya. 1890 után készült a millenniumra, mértéktelenül „neoromán” stílusban. Mögötte két szakaszra osztható a nyolc méter széles hajó: nyugat felől a tizenkét méter hosszú, tisztán Árpád-kori, utána a nyolc méter hosszú, később épített részre. Kelet felé néz a hat méter széles, nyolc méter hosszú gótikus szentély, északi oldalán a sekrestyével.
Visszafelé haladva, az időben is: a fél nyolcszögzáródású apszis a 15. század közepén készült, három tágas, csúcsíves ablakkal; a negyedik, keskenyebb vakablak jóval korábbi formát mutat a déli falon. Fiókos keresztboltozat fedi az oltárteret, a faragott-festett bordák két kerek zárókőben futnak össze, az egyiken az Isten báránya motívum látható. Velük egyidős a tágas diadalív, mögötte az északi falon Jézus születését ábrázoló, töredékes freskó bukkant elő az 1980-as években.
A legutóbbi, 2008 és 2013 közötti régészeti feltárás roppant érdekes újdonságokat hozott felszínre. Az Árpád-kori, helyben fejtett sárgás színű „darázskő” falazatú hajószakaszban előkerült három 12. századi ablak. A magasan levő, igényes megmunkálású tölcsérbélletű nyílások rangos építkezésre vallanak. Nem szólva az északi (!) falban megtalált, ugyancsak három román kori ablakról, amelyek szembenéznek a déliekkel. A szlovák szakirodalom egyedülinek nevezi, és a legrégebbi emlékek közé sorolja az épületrészt. És ez még semmi! A régészek a hajó padlózata alatt megtalálták egy különös – ugyancsak 12. századi – kápolna alapfalát. Párját ritkító, hogy az apszisa kettős ívben záródik, úgynevezett ikerszentélyt képezve. Ehhez hasonló alaprajzú román kori megoldás Magyarországon csak a borsodi Tornaszentandráson – vagy a távoli Meránban – láthatunk.
Hárskút község neve 1364-ben szerepel első ízben hiteles forrásban, Korna Lypa formában. 1430-ban 35 jobbágyportát számoltak össze a Bebek-birtokon, nem sokra rá az Andrássy família kezére került a község, s maradt egészen 1920-ig. 1828-ban 876 magyar lakost számláltak össze helyben, a 2001. évi cenzus szerint az 540 hárskúti közül mindössze 73-an voltak „szlovákok”. Nagyobb megbecsülést érdemelnének a többségi szlovák nemzettől azok a magyarok, akik már 95 éve élnek szorongatott kisebbségben, elszakítva Magyarországtól; legalább a történelmi neveiket tartanák tiszteletben.
Mátyás király uralkodásáig (1458–1490) a határos Torna fiókvármegyéhez tartozott Hárskút. Kelet felé, kitérőt téve a sziklacsúcson romladozó Tornavár felé, a magyar államhatáron levő Péder (Peder) falut látogatjuk meg. Ma négyszáz lakosa van a Bódva jobb partján, üde zöld tájban fekvő településnek, 3:1 arányú magyar többséggel (1939-ben egy szál szlovák élt a 420 lelkes községben).
A községet 1275-ben említi először oklevél, Padur néven. Temploma már 1317 előtt állt – olvashatjuk a Wikipédiában –, ámde jóval azelőtt, az 1260-as években elkészülhetett. Évszázadok óta a reformátusok használják. Tíz méter hosszú, négyszögletes hajójához hat méter hosszú, egyenes záródású szentély csatlakozik. A keleti végfal tengelyében román kori tölcsérbélletű ablak látható, a hajó déli oldalán további két, tágasabb nyíláson át jut fény a belsőbe. A templom középkori falképeit – protestáns szokás szerint – rég bemeszelték. A nyugati kőtorony 1923-ban készült, az öreg fa harangtorony utódjaként.
Csécs (Cecejovce) Tornán túl, az egykori Abaúj vármegye 1920-ban Szlovákiához csatolt részében, Kassától délnyugatra található. Először 1317-ben szerepel írásban a település – Chech alakban –, az esztergomi érsekség birtokaként. A templom itt is korábbi, a tatárjárás utáni két évtizedben épült, jellemzően késő Árpád-kori, egyenes záródású szentéllyel. A falu első ismert kegyúri családja a Perényi, a dinasztiát alapító Orbán ispánnak – comes Urbanus de Dobos – 1292-ben adta ajándékba III. András király. Jókor jó helyen voltak a Perényiek 1312. június 15-én, a sorsdöntő rozgonyi csatában az uralmát győzelemmel megszilárdító Károly Róbert sem maradt adósuk.
Csécs papja 1333 és 1335 között összesen csak 25 garas pápai tizedet fizetett. Az 1703 óta kálvinista templom falainak mészrétege alatt 1893-ban fedezték fel a 14. században készült falképeket. 1330 és 1350 között keletkeztek a jellegzetesen itáliai stílusjegyeket, bibliai jeleneteket bemutató freskók. A hajó északi oldalán, Szent Mihály főangyal képmása mellett az Újszövetség látható: a Szent Család menekülése Egyiptomból, majd a húsvéti ünnepkör történései. A diadalív fölött a világbíró Krisztus trónol, egy töredékes falképen pedig mintha Szent Lászlót – Nagy Lajos király kedvencét – láthatnók.
