Elhunyt Zsigmond Vilmos

Halálhírét tegnap hozta nyilvánosságra a Variety című amerikai filmes szakfolyóirat. A kortárs film- és fotóművészet egyik legjelentősebb alkotója és az egyik legismertebb magyar operatőr nyolcvanöt évet élt. „A kérdés az, hol születik meg a kép. A fejedben, vagy amikor a fényképezőgéppel kattintasz? Ha a fejedben van a kép, ha tudod, hogy mit akarsz, akkor azt meg tudod valósítani digitális technikával is” – mondta nem is oly rég egy interjúban Zsigmond Vilmos.

A művész Szegeden született 1930. június 16-án. Már a középiskolában is érdeklődött a művészetek iránt, s az irodalom volt a kedvenc tantárgya. Vizuális érdeklődése is gyermekkorára vezethető vissza. A családi emlékezet úgy őrizte meg, hogy egy betegség miatt ágyba kényszerült, és akkor, hogy az időt elüsse, mindenféléket lapozgatott– ekkor került a kezébe egy fotózásról szóló könyv. Később édesapja fényképezőgépét használva ismerkedett a fotográfiával; innen már egy szinte megszakítások nélküli, egyenes út vezetett addig, hogy 1955-ben a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán, Illés György tanítványaként szerezzen oklevelet operatőrként. Több főiskolai diáktársával együtt megörökítette az ötvenhatos forradalom eseményeit, majd 1956 novemberében Kovács László operatőrrel együtt - táskájában csaknem tízezer méternyi filmfelvétellel - elhagyta Magyarországot. Ezek a felvételek bejárták a világsajtót, s így a két fiatalnak óriási szerepe volt abban, hogy a külföldi közvélemény tudomást szerzett a budapesti eseményekről. Ezeket a filmeket a rendszerváltás után az operatőr visszajuttatta Magyarországra. A Steven Spielberggel 1977-ben forgatott, Harmadik típusú találkozások című filmért Zsigmond Vilmos elnyerte a legjobb operatőri munkáért járó Oscar-díjat. Január elsején pedig sok-sok olyan képet vitt magával, amely már egészen biztosan megvolt a fejében, de nem jutott ideje kattintani, hogy azok el is készüljenek, így hát megfosztott tőlük bennünket. Nagy kár, hogy ezeket már soha nem láthatjuk…