Kilencvenkét éves korában elhunyt az egyik legjelentősebb dirigens, Georges Pretre, Maria Callas egyik kedvenc karmestere, aki az első franciaként vezényelte a bécsi újévi koncertet 2008-ban. A világ összes jelentős operaházában és rangos szimfonikus zenekarával dolgozott pályafutása során.
A méltatások szerint ösztönös, energikus muzsikus volt (Fotó: MH)
A Bécsi Zenebarátok Társasága, a Wiener Musikverein jelentette be, hogy tiszteletbeli tagja, Georges Pretre karmester kilencvenkét évesen szerdán elhunyt. A világ egyik legelismertebb karmestere, a legendás maestro szorosan kötődött ugyanis az osztrák főváros zenei életéhez. Ötven éven át számos alkalommal vezényelt a Staatsoperben, és hosszú ideig a Bécsi Szimfonikus Zenekar első vendégkarmestereként dolgozott, illetve az első francia dirigens volt, aki a Bécsi Filharmonikusok ikonikus újévi koncertjét vezényelhette 2008-ban. Ráadásul, szintén egyetlen franciaként másodszor is felkérték erre, 2010-ben, akkor a legidősebb karmesterként működhetett közre az eseményen. A zenebarátok egyesülete, a Musikverein termében összesen százhetvenhét alkalommal vezényelt.
A halálhírre reagálva a legjelentősebb francia lapok közül a Le Figaro online kiadása „az utolsó maestrók egyikeként” méltatta őt. Mint a nekrológ hangsúlyozza, inkább ösztönös, mint intellektuális dirigens volt, stílusa és interpretációi szélsőségesen személyesek voltak, energiája, kisugárzása magával ragadott mindenkit, zenekart és közönséget egyaránt. Arra is rámutatnak, hogy előbb lett igazán híres külföldön, mint Franciaországban. Erről a Le Monde online kiadása azt írja: rá igazán illik az a mondás, hogy senki sem lehet próféta a saját hazájában. Mint felidézik, Pretre a saját bevallása szerint is a régi iskola növendéke volt: vidéki zenés színházakban kezdte pályáját, hiszen huszonkét évesen, 1946-ban debütált a marseille-i operában, ahol gyakran próbák nélkül, estéről estére más-más művet vezényelt. Így tanulta meg igazán a mesterséget – vallotta ő maga.
Kezdetben dzsesszzongoristának és -trombitásnak tanult a párizsi konzervatóriumban, de időközben áttért a vezénylésre. A mesterei között voltak Marcel Duruflé és Olivier Messiaen zeneszerzők is. A marseille-i opera után Lille-en, Casablancán és Toulouse-on át a párizsi Vígoperába (Opéra Comique) vezetett az útja.
Később Francis Poulenc zeneszerző és Maria Callas, a legendás operaénekesnő kedvenc karmestere lett, utóbbival több felvételt is rögzített. A világ legjelentősebb zenekari vezetői közé tartozott, dolgozott szinte az összes rangos komolyzenei együttessel, és vezényelt a világ valamennyi jelentős operaházában.
Pályafutásának egyik fénypontjaként ő dirigálta a New York-i Metropolitan zenekarát az operaház 1966-os újranyitásakor, és késői elismerésként, 1989-ben a párizsi Bastille Opera megnyitóján is ő állt a pulpituson. Szinte élete végéig vezényelt, 2014-ben, kilencvenévesen combnyaktörés miatt volt kénytelen lemondani fellépéseit, tavaly februárban a milánói Scalában koncerttel ünnepelte debütálása ötvenedik évfordulóját.
