Kultúra
Egyetemesség a részletekben
Röhrig Géza: A doni tragédiát és Trianont is filmre kellene vinni
Az izraeli mozik február 11-től vetítik a már többszörösen díjazott, Oscarra jelölt Saul fiát, a díszbemutatót múlt vasárnap tartották Tel-Avivban. Röhrig Géza költő-zenész, az alkotás főszereplője az esemény után a távirati iroda tudósítójának elmondta: úgy tűnik, Izraelben is van hatása a filmnek, ám nyilván erősen más a fénytörése. Szerinte a zsidó állam sajátos helyzete miatt csak napjainkban vált lehetségessé bemutatni egy efféle alkotást. „Régen nem zsidónak, hanem izraelieknek vallották magukat az itteniek, idegenkedtek tőle, sőt megtagadták a sápadt diaszpóra-zsidót” – tette hozzá. Az utóbbi évtizedek szüntelen harckészültsége azonban Röhrig szerint óhatatlanul közelebb hozta az izraelieket a világ zsidóságához, és úgy véli, a film nyomán beindulhat egy tisztázó diskurzus az izraeli értelmiség jobb-, illetve baloldalán, amely eltérően értékeli a terrorhoz és az ellenséghez való viszonyt.
A költő-zenész szerint nem igaz, hogy csak zsidó témájú magyar alkotásra vevő a nagyvilág. „A doni tragédiáról vagy Trianonról nemcsak hogy lehetne, de kellene is már egy nagyon nagy erejű művészfilmet készíteni – hangsúlyozta. – Minden sejtemben borzongok a magyarok és a zsidók szembeállításától, bármikor szívemet-lelkemet beleadnám egy másik magyar történelmi tárgyú filmbe” – mondta.
Meglátása szerint a Saul fia attól egyetemes, hogy „nagyon zsidó”, hiszen az ember csak abban tud mélyre ásni, amit ismer. „Tolsztoj mélyen orosz volt, Balzac mélyen francia. Intenzív egyetemességhez csak intenzív partikularitáson át vezet út. Csak akkor lehet jó egy a marosvásárhelyi fekete márciusról vagy egy Isonzónál megölt századról szóló film, ha azt minden kompromisszum nélkül olyan emberek készítik el, akiknek mindez valóban a legeslegdrágább ügyük” – mutatott rá.
A költő-zenész szerint nem igaz, hogy csak zsidó témájú magyar alkotásra vevő a nagyvilág. „A doni tragédiáról vagy Trianonról nemcsak hogy lehetne, de kellene is már egy nagyon nagy erejű művészfilmet készíteni – hangsúlyozta. – Minden sejtemben borzongok a magyarok és a zsidók szembeállításától, bármikor szívemet-lelkemet beleadnám egy másik magyar történelmi tárgyú filmbe” – mondta.
Meglátása szerint a Saul fia attól egyetemes, hogy „nagyon zsidó”, hiszen az ember csak abban tud mélyre ásni, amit ismer. „Tolsztoj mélyen orosz volt, Balzac mélyen francia. Intenzív egyetemességhez csak intenzív partikularitáson át vezet út. Csak akkor lehet jó egy a marosvásárhelyi fekete márciusról vagy egy Isonzónál megölt századról szóló film, ha azt minden kompromisszum nélkül olyan emberek készítik el, akiknek mindez valóban a legeslegdrágább ügyük” – mutatott rá.